Melankolikus hangulatú kanadai road movie a jól bejáratott kiderül-hogy-a-főhős-halálos-beteg-témakör alá szervezve. Rengeteg – főleg amerikai – road movie létezik, és világszerte rengeteg a halálos beteges film is, mindkettővel Dunát lehetne rekeszteni. Ennek itt mégis van hozzáadott értéke, mert egyrészt én kanadai road movie-t még soha nem láttam, másrészt ezúttal a meghalós műfaj is kilép a szokásos keretek közül a kanadai filmes látásmódnak köszönhetően.
Ben Tylernek az orvosa szerint annyi, meg egy Bambi. A film elején a dokis jelenet majdnem olyan, mint a rossz viccben, amikor a beteg kérdezi, hogy doktor úr, mennyi van hátra, a doki meg mondja, hogy tíz. A beteg kérdi, hogy tíz mi? A doki: kilenc, nyolc... Szóval nem tudjuk, mennyi van neki hátra, kb. bármikor beadhatja a kulcsot.
Ben menyasszonya és családja próbálja Bent arra terelni, hogy jó páciensként azonnal jelentkezzen kezelésekre. Ben egész életében másokra hallgatott, most azonban magát helyezi fókuszba, talán életében először: vesz egy motort, és elindul nyugatnak (Torontóból, a Trans-Canada Hwy-n).
Az úton a szokásos értékrend-átrendeződés zajlik nála, ami önmagában nem újdonság a hasonló filmekhez képest, viszont a díszlet itt a kanadai táj, ami önmagában is nagyon érdekes volt (én még csak a Toronto–Ottawa vonalon mozogtam, az eléggé más, mint a kanadai „vadnyugat”, ahol úgy látom, akad látnivaló és természeti szépség minden mennyiségben). A tájak csodásak, a tempó nagyon relaxált, helyenként már-már unalmas is lenne, de hál' istennek mindig kapunk egy kis turisztikai érdekességet, izgalmas kis úti részleteket. Tudtátok például, hogy a Kanadát átszelő régi országút mentén lévő kisvárosok azzal szórakoztatják az utazókat, hogy hétköznapi dolgok (tűzcsap, gemkapocs stb) irdatlan méretű szobrait helyezik az út mellé?
Jelentőséget kapnak a véletlenek is, az író-rendező szívesen játszik a gondolattal, hogy pl. mivel Bennek lepukkan a motorja az országúton, a segítség után hiába kutatva talál az árok szélén egy elütött kutyát, annak a nyakában egy bilétát, a bilétán lévő szám alapján felhívja a kutya gazdáját, aki amellett, hogy kisegíti némi motorszereléssel, Ben ihletésére elindul meglátogatni a gyerekét, ami ugyan nem sikerül, de útközben találkozik élete leendő szerelmével. Ilyen véletlenek bemutatásából jó néhányat kapunk, nyilvánvalóan ez is azt illusztrálja, hogy mennyire esetleges és kiszámíthatatlan az élet.
Az üzenet nyilvánvaló, szinte már szájbarágós és közhelyes is, de a filmes megvalósítás felettébb kellemes, így ezt szívesen elnézem Michael McGowannek. Az érzelmek talán kissé túlságosan is tompítva jelennek meg, ami azt a különös disszonáns érzetet hagyja maga után, hogy Ben másoknak megfelelni akaró túl jól nevelt emberként indult el, de amikor visszatér, még mindig baromira jól nevelten viselkedik, és a szellemi átalakulását sem kísérik látványos megnyilvánulások, inkább csak egy finoman ábrázolt belső megélés. Én azért ezt erőteljesebben mutattam volna meg a rendező helyében, már persze ha tudnék rendezni. De ez a melankolikusan nyugis kivitelezés is rendben volt persze.
80 Egy hét (2008)
dráma | kaland | road movie
Ben Tyler, a húszas évei közepén járó fiatalember megtudja, hogy heveny rákbetegségben szenved. Az orvosok szerint alig tíz százalék az esélye a túlélésre. Azonnal el kellene... több»
Szereplők: Joshua Jackson, Campbell Scott, Liane Balaban, Caroline Cave, Gabriel Hogan
