Mindenképpen pozitívuma a filmnek – feltételezhetően a célja is ez volt –, hogy megosztó. Egyesek üdvözlik a második világháború borzalmainak egy eddig nem volt szemszögből való bemutatását, mások egész egyszerűen unalmasnak és szürkének titulálják.
A magam részéről inkább az első megközelítéshez hajlok, bár kétségtelenül felmerült bennem a megtekintésre szánt bő másfél óra során többször is, hogy ez a film bizony unalmas.
Az auschwitzi haláltáborban járunk, egészen pontosan annak tőszomszédságában, a Höss család villájában. Mint tudjuk, Rudolf Höss 1940 és 1943 között volt a hírhedt tábor parancsnoka (nem összetévesztendő Rudolf Hess nemzetszocialista politikussal, Hitler helyettesével).
Ez idő alatt családjával, feleségével és öt gyermekével igazi földi paradicsomot alakítottak ki saját életterüknek. Hangulatos, gyönyörű kertrendszerrel, üvegházzal, medencével körülvett, ízlésesen berendezett (jobbára zsidóktól elrabolt bútorokkal és értéktárgyakkal) tágas villa, a kor minden kényelmével felszerelve volt magánéletük színhelye, ahonnan a családfőnek csak néhány lépést kellett megtennie „munkahelyéig”.
A film atmoszférájában pontosan az unalom és a nyugalom a legmegrázóbb. Egy gyönyörű helyen, látszólag ideális, békés mindennapokat élő család monotonan tökéletes mindennapjait követjük. Reggeliznek, vacsoráznak, kertészkednek, a gyerekek a medencénél játszanak, iskolába mennek… A néhány méterrel arrébb zajló borzalmakra csak a szomszédban felsejlő kémények füstje és az éjszakai kiáltások utalnak.
Höss átlagos családapa, a világ érdekességeire, állatok és növények megismerésére tanítja gyermekeit, olykor együtt csónakáznak, lovagolnak. Nála jóval ijesztőbb egyéniség a neje, Hedwig. Egy régi klasszikust idézve „a kéz, mely a bölcsőt ringatja, a világot is igazgatja”. Ő itt az irányító, a kulcsfigura, mondhatni, a főgonosz.
Alanyi jogon járónak érzi, hogy a deportáltaktól elkobzott javak és értékek őt illetik. Flegma természetességgel próbálgatja a kapott bundákat, ékszereket, maximum kritikát fogalmaz meg, ha valami nem felel meg ízlésének vagy elképzelésének. Férjével, gyerekeivel, a házban tevékenykedő személyzettel és magával a birtokkal szemben is ugyanezeket az elveket vallja, ugyanilyen elvárásokat támaszt. Ha valami pedig akár a legcsekélyebb mértékben is szembe megy az általa meghatározottakkal, azonnal támad.
Hedwig Hensel – aki egyébként 1989-ben, nyolcvanegy éves korában halt meg egy amerikai utazás során – egy személyben félelmetesebb, mint az életét körülvevő több száz náci egyenruhás férfi.
Nincs a filmben sem vér, sem szenvedés, sem tömeggyilkosság, mégis a háború borzalmainak egyik legmegrázóbb és mélyen elgondolkodtató alkotása.
73 Érdekvédelmi terület (2023)
dráma | háborús | történelmi
Rudolf Höss, Auschwitz parancsnoka feleségével, Hedwiggel együtt megpróbál ideális életet teremteni családjuk számára a koncentrációs tábor közelében lévő rezidencián. A... több»
Szereplők: Sandra Hüller, Christian Friedel, Ralph Herforth, Imogen Kogge, Marie Rosa Tietjen
