Franciaország 10%-a muszlim vallású, Párizsban pedig 15% feletti az iszlám hitűek (legfőképp arabok) aránya. Ez a szám azonban folyamatosan emelkedik, jelenleg, 2024 októberében talán már inkább a 20% körüli arány tűnik reálisnak. Ez azt jelenti, hogy ma már minden ötödik párizsi lakos muszlim, és egyes városrészekben akár 50-60% feletti is lehet a részarányuk. Ilyen városnegyed Athéné is, ahol a film főhősei, a három testvér él: Abdel, Karim és Moktar.
A film igazából az ő történetük. A rendező, Romain Gavras az Athéné című filmmel egy nagyon is aktuális problémát elevenít fel: a híradásokból ismert etnikai villongásokat Párizsban. Sajnos ma már mindennaposak ezek, a hatalmas párizsi muszlim közösség gyakran szervez tüntetéseket, sőt, utcai harcokat is jogai védelmében. Ezúttal a kiváltó ok a rendőri brutalitás, melyben meghal egy arab fiatal, az említett három testvér kis öccse.
Az egyik arab városrész, Athéné fellázad, és fegyverrel kezdi követelni a rendőrök megbüntetését. Az utcákra felfegyverzett arabok özönlenek, és mindenfajta rendőri beavatkozást visszavernek, hiszen óriási létszámbeli túlerővel rendelkeznek. A film realisztikusan próbálja bemutatni a harcokat, de a rendezés kapkodó, sokszor hatásvadász. Többnyire egyik helyről a másikra rohangáló embereket látunk, az arcokat közelről veszi a kamera, amelytől a rendezés valószínűleg valamiféle emberközeliséget remél. Érezhetően a direktori cél: a nézőket a lázadók mellé állítani és megértetni mindenkivel, hogy felkelésük érthető, indokolt, sőt, rokonszenvet ébresztő. Ám nem nagyon jön be ez a rendezői számítás, mert az utcai brutalitást nem lehet indokolttá tenni. Az arab harcosok egyébként értéktelennek tűnnek, és bár a kistestvérükért bosszút követelő testvérek fájdalmát is láttatni próbálják, és a másik oldalon egy-egy rohamrendőr félelmét is elénk tárják, így is egyértelmű a részrehajló beállítás a fél Párizst lángba borító muszlim felkelők oldalán. Az összkép kaotikus, a néző azt érzi, hogy a lázadók szervezetlenül és gyilkos indulatokkal futkosnak, az alakzatban érkező rendőrökre időnként rátörve. Nem tehetek róla, de én végig a rendet fenntartani akaró rendőröknek szurkoltam, akik között számtalan hősiesen harcoló és bátor rohamosztagost is felfedeztem. Eszerint az én esetemben pont ellentétesen működött a rendezői szándék, nem a gyújtogató, romboló és gyilkolászó tömeggel azonosultam – akiknek tetteit a rendezés egyetlen fiatalember indokolatlan megölésével legitimálja (mondván: jogosan rombolják le fél Párizst) –, hanem sokkal inkább a kezdetektől hátrányban lévő, mégis bátran küzdő rendőrökkel. Értékelésem: 2 csillag annak ellenére is, hogy a film fényképezése, látványtechnikája valóban színvonalas.
51 Athéné (2022)
Órákkal azután, hogy legfiatalabb testvérük tragikus körülmények között megmagyarázhatatlanul elhunyt, három testvér élete káoszba borul. több»
Szereplők: Anthony Bajon, Alexis Manenti, Dali Benssalah, Sami Slimane, Ouassini Embarek
