A lengyelek bebizonyították, hogy ők is tudnak kissé kínos vígjátékot forgatni, nem csak mi. Nem végig kínos, vannak egész jó pillanatok, de néha keményen büntet. Különösen a magyarul feliratozott lengyel popdalbetétek, amelyekhez vérfagyasztóan ciki képsorok tartoznak.
A film egy Agatha Christie-feldolgozás jellegét mutatja, van benne egy kisebb csapatnyi rokon, akik összejönnek a tehetős rokon kastélyában, hogy megtudják, mennyit örököltek.
Az öreg nem is halt meg, csak tükröt akar tartani a potyaleső rokonoknak, ő tudja, miért. Aztán mégis meghal, jön két nyomozó, és amíg nyomoznak, mindenkinek a világtól elzárt házban kell maradnia. Milyen eredeti ötlet, nem?
A kivitelezés másolja a nagyon felejthető minőségű, közelmúltbéli Poirot-filmek hangulatát, csak ebben még annál is több a ripacskodás. Utoljára ilyen színvonalat a Legénybúcsú című hazai csodában láttam. Az a bizonyos örökség meg, amiről szó van, összesen mintegy 600 négyzetméternyi pesti lakásra elegendő. Az apró vagyonnál nagyobb összeget tesz ki az ingatlan vélhető értéke és a teremgarázsban lévő 6-7 darabos színes autókollekció, még úgy is, hogy a köztük lévő Ford Mustang dubai újgazdag stílusban van arany színű fóliával behúzva. Azt végül is le is lehet szedetni. A számlákon meg ezek után valószínűleg nulla pénznek vagy adósságnak kell szerepelnie.
Egy óra elteltével már nehezen néztem, de hagytam az egészet lemenni. Bár az utolsó negyed órában már azt se tudom, mi történt, már kicsit se követtem. Azt még elcsíptem, hogy a végén volt egy vetélkedő jelenet, ahol egy játékost úgy mutattak be, hogy Bigosból jött. Olyan város nincs, az a székelykáposzta lengyel rokona. Na, ennyire vicces poénok vannak ebben a filmben. Más is megpróbálhatja megnézni, sérülést nem okoz, csak feleslegesnek és időpazarlásnak tűnik. De lebeszélni senkit nem fogok, hátha másnak jobban bejön, mint nekem.
