Elképesztően erős filmet láthattunk a moziban. A közönség a székbe szegeződött, és akik balga módon pattogatott kukoricával érkeztek, azok is hamar abbahagyták a zörgést.
Borbély Alexandra tökéletes alakítást nyújtott az özvegyen egyedül maradt asszony szerepében, aki egy zsidó kisfiút bújtatott. Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rendezőt, Iveta Grófovát sem, aki különleges látásmódjával zsigerig hatolóan mutatta meg a halálfélelmet.
Közönségtalálkozón voltam a pécsi Kultik-Uránia moziban, így megtudtam néhány érdekességet Borbély Alexandrától. A rendező casting nélkül választotta ki őt a szerepre, annyira biztos volt a színésznőben. Ivetát úgy képzelhetjük el, mint a Testről és lélekről főszereplőjét, aki autisztikus fókusszal olyan víziót teremtett, hogy a stáb sem mindig értette, mit szeretne. Így Alexandra vakon ment az utasításai után, és milyen jól tette. Olyan képsorokat láthatunk, ahogyan magyar film még nem mutatta meg a háború sötét arcát. De külföldi film sem nagyon.
Nem kell horrorfilmet nézni, egy ilyen súlyos alkotás is bőven elég borzalmakat átélni. Érezni a kiszolgáltatottságot, az egyedül maradás keservét, az érthetetlen megnyilvánulásokat. Nem kell sok vér, sem látványos agresszió, elég belőle egészen kevés is, inkább belülről mutatkozik meg a dráma. Ahogy Marika, a főhős átéli, hogy milyen következményei vannak, ha bújtat egy zsidó fiút. Milyen egyedülálló nőnek, özvegynek lenni lenni egy férfiak uralta világban, ahol munkát is alig talál, és megvédeni sem tudja magát. Átélni, hogy titokban hősiesen viselkedik, a közösség szemében pedig áruló.
A történet igaz, a túlélő Peter Kristúfek önéletírása alapján készült. A szerző már nem érte meg a film elkészültét. Könyvét a saját szemszögéből írta, érthető módon, a filmben viszont fordítottak ezen, és a bújtató, Marika szemével láthatjuk az eseményeket. Ez semmit nem vesz el a gyermek borzasztó sorsából, inkább gazdagítja a néző számára a történetet. Mindenki szempontjai, viselkedése logikailag érthető, de persze etikusan nézve el nem fogadható. Nyomás és kényszer alatt derül ki, mi rejlik a lelkünkben, remélem, nekem sosem kell megtudnom, hogy vajon Marika lennék-e, vagy más döntést hoznék félelmemben, ahogy többen is a történet során.
A film több helyen szerepel 3 ország produkciójaként: cseh és szlovák produkcióként van jelezve, a magyar részvétel viszont annyiban igaz, hogy több magyar színész is részt vett benne, és a vágási munkálatok alatt kaptak egy magyar cégtől támogatást. Magyar állami szerepvállalás nem volt a produkcióban, ami azért is különös, mert az alkotás nemcsak háborús film, hanem megvilágítja számunkra a nemzetiségek sorsát is. Az oda-vissza csatolt magyarok sorsát, akiken a háború és az országhatárok vonultak keresztül. Szinte bocsánatkérés lehet a mű, ahogy híven beszámol arról, mit kellett átélni a Trianon utáni magyaroknak idegen zászlók alatt.
Hogy valami kellemesebbet is írjak, Borbély Alexandra a film készülte alatt olyan közel került a zsidó fiút alakító Nico Klimekhez, hogy a lelkében eldőlt: megérett az anyaságra. S mire befejeződött a forgatás, már a szíve alatt hordta ikreit. Amellett sem mehetünk el szótlanul, hogy a színésznőnek ez a második filmje, amit Oscar-díjra jelöltek.
A cím titkát nem sikerült megfejtenem, és Alexandra sem válaszolta meg. Ajánlom a filmet, 5 csillagos produkciónak tartom, de készüljünk fel lélekben, hogy nem lesz könnyű mozi!
Marika, a magyar özvegy varrónő egy zsidó fiút bújtat otthonában a szlovák-magyar határon a második világháború és a háborús szlovák állam viharos éveiben. több»
Szereplők: Ujlaky Dénes, Borbély Alexandra, Bandor Éva, Monori Lili, Milan Ondrík
