Zenés vámpíros gyagyi

2026.01.27 22:52 euroboy Olvasottság: <100x

1

A film, aminek akár az AI is írhatta volna a forgatókönyvét. Szegény feketék földjén járunk, ahol szó szerint éjjel-nappal a gyapotföldeken dolgoznak szabadon, de gyakorlatilag rabszolgaként, mert teljesíteni kell a normát. Ide érkezik vissza egy testvérpár, akik lenyúltak rengeteg pénzt a chicagói maffiától. Azok emiatt egyáltalán nem zabosak és nem is üldözik hőseinket, akik szerint a legjobb befektetése a pénznek, ha nyitnak egy zenés szórakozóhelyet szülővárosukban.

A film első felében, ami csaknem másfél óra, azt láthatjuk, ahogy a testvérpár segítőket, alkalmazottakat toboroz, elsőként unokatestvérüket, aki egy tehetséges zenész, apja pap, aki szerint a zene az ördögtől való. A tehetsége a fiúnak annyiban bontakozik ki, hogy minden szereplő szájtátva hallgatja. Az alkalmazottak bemutatása mély jellemábrázolás, egyiküket például azzal veszi rá az egyik testvér, hogy jutalmul majd a felesége este furulyázni fog, de nem hangszeren.

Persze a testvérpár, akit ugyanaz a színész, Michael B. Jordan játszik, folyton menőzik. Már a helyszín, egy fűrészmalom megvásárlásánál is kemény csávók, hát amikor valaki lopni akar a teherautójuk platójáról, akkor jól seggbe lövik az elkövetőt. Mindeközben a zene valóban megidézi az ördögöt egy vámpír képében.

Az ördög bekéredzkedik egy házaspárhoz, akiknél azonnal megjelennek a vámpírvadász indiánok, de csak annyit kérdeznek, hogy nem láttak-e valakit, ha pedig behívták, akkor jaj lesz. Gagyi filmhez méltóan nem említik, hogy esetleg a befogadott vámpír, így könnyedén meg is vámpírkodja a házaspárt. A vámpírok jellemzője, hogy imádnak zenélni, énekel, táncolni és sehová sem mennek be addig, amíg be nem hívják őket.

Természetesen ahogy elkezdődik a buli, megjelennek a vámpírok, akikről nagyon gyorsan kiderül, hogy vámpírok. De jó filmes kliséhagyományokat követve a tömeget kizavarják a sötétbe, vajon mi történik velük? Mivel a vámpírok hívás nélkül nem mehetnek be a szórakozóhelyre, így vajon mi történik? Persze, hogy behívják őket: a maroknyian bentmaradtak a tömegnyi vámpírt. A túlerő győz, ketten maradnak életben, az egyikük nem meglepetés, mert a film elején látható, ahogy reggel hazaér.

A vámpírok persze anyira agyatlanok, hogy megvárják a napfelkeltét, amitől porrá égnek. A másikuk, az egyik életben maradt testvér, még megküzd pár tucat rasszista fehérrel, persze mindenki meghal, de főhősünk még átveheti a halott felesége által szoptatott halott csecsemőjét, miközben haldoklik: nagyszerű jelenet, a tévé alatt lehetett törölgetni a kifolyt szirupot.

Majd a zárójelenetben megkapjuk, hogy a zenész gyerekből sikeres zenész lett, de a vámpírok közül sem halt meg mindenki, így 60 év után meglátogatják egy kedélyes beszélgetésre. Biztosan tele van a film nagyszerű metaforákkal, de inkább csak unalmas és gagyi párbeszédekkel, az elején túlnyújtott snittekkel. Elvesztegett idő a megnézése.