Érdekes, hogy a Harag (Fury) csak második megtekintésre nyerte el a tetszésem. Akkor vettem ugyanis észre a filmben rejlő értékeket. Az egyik ilyen a film különleges atmoszférája: a több mint egy esztendeje (már Normandia előtt is harcoló, Afrikában szolgálatot teljesítő) amerikai katonák fásultságának érzékeltetése.
A középpontban egy M4 Sherman harckocsi áll legénységével és vezetőjével együtt. A parancsnok, Wardaddy (Brad Pitt) kiégett de elszánt harcos törzsőrmesteri rendfokozatban, aki összetartja kis közösségét: Grady és Gordo géppuskások, Boyd (tiszteletes) pedig a helyettese és persze ott van még egy újonc is, a tesze-tosza Norman.
Láthatunk egy remek tankcsatát, ahogyan egy német Tigrist tesznek ártalmatlanná, igaz, ehhez 4 Sherman kell és hármat ki is lő a hatalmas német páncélos. David Ayer rendezése kiemelkedő és a forgatókönyvért is megérdemli a külön elismerést.
Az egyetlen negatív kritikám a film végére vonatkozik: irreális és nem hihető ugyanis, hogy egyetlen könnyűpáncélos kis tankkal feltartóztassanak fél napra egy több száz főből álló német alakulatot, egészen pontosan egy teljes SS-zászlóaljat, mely elvben 300 főből áll. A valóságban azt a tankot egészen biztosan elintézték volna egy panzerfausttal. Ami nagyon tetszett a filmben, hogy Ayer odafigyelt az olyan apróságokra, mint hogy a német SS katonákkal szemben általános volt az amerikai ellenszenv és hogy például krautoknak (káposztáknak) nevezték a német katonákat (gyúnyolódva azon, hogy a németek sok káposztát esznek).
Az is nagyon jó, ahogyan a film bemutatja egy Tigris harckocsi legyőzését. Összességéban ez a produkció nálam erős négy csillagot és 80%-ot ér. Az IMDb-n jelenleg 7,6 ponton áll 611 ezer vélemény alapján.
