Az első rész nekem jobban ütött, itt néha már túl lett tolva a káosz meg a félreértések sora. Viszont a karakterek még mindig szerethetők, és van pár nagyon erős cringe-komikus jelenet, amin egyszerre nevetsz és szenvedsz.
Őszintén: a sztori nem váltja meg a világot, viszont a vizuál meg a stílus nagyon adja. A meccsek konkrétan úgy néznek ki, mintha egy animált NBA-highlight videót néznél. Ha szereted a sportfilmes motivációs vibe-ot, akkor működik.
Nekem bejött, mert nem akart túl komoly lenni. Inkább ilyen kedves, feel-good sztori arról, hogy a fura arcok is lehetnek egy csapat. A szellemvasutas setting tök hangulatos, és néha kifejezetten vicces jelenetek vannak benne.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez a finálé szériafinálé: túl sok karakter van még szabadon hagyva, de a Carmy–Syd–Richie hármas önmagában viszi az élményt. Azt hittem, messzebb jutunk, de legalább nem nyúltak el a szálak.
53 Ki hitte volna? 2.: Az esküvő (2026)