Szerintem a film peckesen és okosan közelíti meg azt, hogy negyven fölött is lehet (és talán kell is) újra próbálkozni szerelemmel. Van benne humor, meg egy csomó olyan pillanat, ami „igen, ez pont olyan, mint az igazi élet”. Néha kicsit lassú, de a karakterábrázolás miatt működik.
Imádtam, hogy Ozon nem siet, hagyja kibontakozni a desztillált érzelmeket – család, múlt, bűnös titkok minden drámával. A kritika szerint a film “megbízhatóan kellemes melegséggel” operál, de közben morális kérdéseket is felvet . A gombamérgezés szála durván rátesz egy lapáttal – full kis falusi thriller hangulat.
Szerintem jónak nevezhető, elősorban az alakítások és a karakterek voltak számomra megnyerőek. A cselekmény egy kicsit hihetetlen számomra - a történések és körülmények nagyon valószínűtlen módon hozzák össze a történetet.
Összesen 30 percig sikerült néznem, mielőtt kikapcsoltam volna. Elég szomorú, mert jó minőségű és a színészi játék magas szintű. Ne pazarold az időt ezzel. Az is elég valószerűtlennek tűnik, hogy egy ilyen fiatal lány nagymama bugyit viseljen, amikor meghívja a szomszédot egy kis akcióra.
64 Egybenyíló szobák (2025)