Hát, őszintén szólva, eléggé vegyes érzéseim vannak. Volt benne pár zseniális rész, tényleg, aminél majdnem leestem a kanapéról, de aztán megint jött egy unalmasabb szakasz. A tempó ingadozott, néhol eléggé leült, és akkor kicsit elvesztettem a fonalat. A sztori alapötlete viszont jó.
Ez a sorozat megmutatja, hogy még a halál után is lehet második esélyt kapni. A főhős útja inspiráló és tragikus egyszerre. Érdekes sori ez, eléggé kitűnik a mai átlagból, ami üdítő.
Mint oly sok amerikai horror remake, ez a film is felhigítja a film félelmetes aspektusait, amelyek elődjét annyira felkavaróvá tették, és végül nem áll meg a saját lábán.
Egyszerűen nehéz úgy véleményezni vagy értékelni egy új Ropi naplója-filmet, hogy ne hasonlítsuk össze az eredeti három filmmel. A koncepció jó volt, de nem sikerült egy következetes történetet összehozni.
Az összes klisé, amit csak el tudsz képzelni, összekeverve a buta vécéhumor darabkáival, ami ismétlődik - valahogy egy egész nézhető műsorrá áll össze. Pontosan az, amire az embernek szüksége lehet egy olyan túlságosan komoly és problémás időszakban, mint a mostani.
58 A félelem utcája: A bálkirálynő (2025)