Ritkán fordul elő a filmtörténelemben, hogy egy alkotás kissé ironikusan is tekint önmagára. Az 1999-ben mozikba került Bennfentes rendkívül izgalmas módon mutatott rá egy globális problémára, mégpedig a dohányzás által okozott megbetegedésekre.
A film története szerint Jeffrey Wigand (Russell Crowe) kutatóként és fejlesztőmérnökként dolgozik egy piacvezető dohányipari cégnél. Amikor tudomására jut, hogy a vállalat olyan kutatásokba kíván belefogni, amely a nikotinfüggőség gyorsabb és intenzívebb kialakulását célozná meg a fogyasztók körében, tiltakozását fejezi ki. Jeffrey-t elbocsájtják, ugyanakkor pert indít a vállalat ellen. A cég nem engedheti meg magának, hogy kiszivárogjanak a belső információk, ezért lejárató kampányt indít a férfi ellen, akinek tanúvallomása döntő szerepet játszhat a perben. A már így is eléggé meghurcolt férfi végül leleplező interjút ad Lowell Bergmannak (Al Pacino), a dörzsölt riporternek, Wigand megpróbáltatásai azonban közel sem érnek véget ezzel.
Bár nem dokumentumfilmről van szó, A bennfentes nagyon is megtörtént eseményeket dolgoz fel, kérdés azonban, mennyit engedhet meg magának egy ilyen produkció abból a szempontból, hogy az általa közvetített üzenetet mondanivalóját kicsavarja azzal, hogy több jelenetben is dohányfogyasztást jelenít meg. Az igazi Jeffrey Wigand két feltételt szabott korábban a film készítőinek: az egyik, miszerint kérte, hogy változtassák a lányai nevét a forgatókönyvben, a másik pedig, hogy a produkció ne tartalmazzon olyan képsorokat, amelyben dohányoznak.
Nos, a stúdió az előbbinek alighanem készséggel tette eleget, a második feltétel azonban teljesíthetetlennek bizonyult, hiszen a történetben három alkalommal is láthatunk cigarettázó szereplőket. Hogy mennyire kívánt ezzel a film valójában reklámfelületet biztosítani a dohányzásnak az ma már talán sosem derül ki, mindenesetre akár élesebb vita tárgyát is képezheti.
