Vannak azok a filmek, amiket a rajongók akár többször is hajlandóak megnézni a mozikban. Vagy azért, mert annyira jók, vagy azért, mert elsőre nem értették meg őket igazán. Christopher Nolan filmjei e két kategóriába egyaránt beleesnek. De a rendezőt a közhiedelemmel ellentétben az sem zavarja, ha valaki nem a moziban nézi meg a filmjeit.
Sokan azt hitték ugyanis, hogy Christopher Nolan több más nagynevű rendezőhöz hasonlóan nem szereti, ha valaki mondjuk egy telefon vagy táblagép aprócska kijelzőjén hunyorogja végig a filmjeit. Ez valahol érthető, hiszen ő volt az a rendező, aki a legutóbbi filmjét, a Tenetet is a pandémia ellenére bekényszerítette a mozikba.
A napokban jelent meg Tom Shone új könyve, a The Nolan Variations, amelyben a rendező munkásságát mutatja be. Ebben Christopher Nolan tiszta vizet öntött a pohárba.
A könyvből kiderült, hogy őt a legkevésbé sem zavarja, ha a filmjeit valaki egy tenyérnyi kijelzőn nézi végig, és ennek jó oka van. Elmondása szerint úgyis minden filmje a mozikban debütál, itt láthatják először az emberek. Később pedig, ha újra megnézik bárhol, bármilyen eszközön, akkor az agyuk összekapcsolja az élményt a mozis élménnyel. Lényegében egy más tudatállapotba kerülünk, és az agyunk elhiteti velünk, hogy amit látunk, az pontosan olyan, mintha a hatalmas mozivásznon látnánk.
Van ebben valami. Valószínűleg mindenki átélte már, hogy amikor egy kisebb kijelzőn (legyen az egy monitor vagy akár valóban egy okostelefon) nézett valamilyen filmet, esetleg sorozatot, amint elmélyült benne, már szinte nem is látta a film körüli világot. Az agy annyira a filmre koncentrál, hogy fokozatosan megszűnik körülötte minden más.