Ének az esőben és Boogie Nights remix. Nyomába se ér az említett filmeknek, sajnos Chazelle – most már bizonyos: a presztízsfilmek Zack Snydere – a legelhasználtabb, ócska közhelyeken kívül semmit se tud állítani, sem a korszakról, sem a művészlétről vagy a szórakoztatóiparról. A nem létező tartalom mellett a rendezésről sem lehet sok jót mondani, persze vannak benne látványosan megkoreografált hosszú snittek, olyanok amiket PTA és Scorsese is előszeretettel használ, csak jóval hatásosabban, mint Chazelle a Babylonban, aki még egy elvileg féktelen és dekadens partijelenetet is olyan jellegtelenül és unalmasan komponál meg, hogy már az első félórát alig bírtam ki elalvás nélkül.
Az a bizonyos montázs a végén meg... te jó ég!
Ének az esőben és Boogie Nights remix. Nyomába se ér az említett filmeknek, sajnos Chazelle – most már bizonyos: a presztízsfilmek Zack Snydere – a legelhasználtabb, ócska közhelyeken kívül semmit se tud állítani, sem a korszakról, sem a művészlétről vagy a szórakoztatóiparról. A nem létező tartalom mellett a rendezésről sem lehet sok jót mondani, persze vannak benne látványosan megkoreografált hosszú snittek, olyanok amiket PTA és Scorsese is előszeretettel használ, csak jóval hatásosabban, mint Chazelle a Babylonban, aki még egy elvileg féktelen és dekadens partijelenetet is olyan jellegtelenül és unalmasan komponál meg, hogy már az első félórát alig bírtam ki elalvás nélkül. Az a bizonyos montázs a végén meg... te jó ég!