Nem rossz mozi, hiszen érdemes elmerülni a „bűnös” net világában.
Jó és érdekes helyszínek, kellemes sztori, de nekem mégis egy egyszer nézős mozi lett.
Miért is?
Nézzük!
Apja halála után a makacs tizenéves, June (Storm Reid) kettesben él édesanyjával, aki éjt nappallá téve dolgozik, hogy lányának mindent meg tudjon adni.
Magánéletre és valamiféle pihenésre szinte semmi ideje nem jut, de aztán megismerkedik valakivel, akivel ténylegesen igen hamar komollyá válik a dolog, amit egy önfeledt kolumbiai vakációval szeretnének megkoronázni.
Minden jól alakul, de amikor a lány kimegy értük a vakáció végén a reptérre, hiába vár rájuk, a szállodától pedig azt az információt kapja, hogy anyja és új „barátja” minden pakkjukat maguk mögött hagyva ismeretlen helyre távoztak.
A kétségbeesett June nem tehet mást, minthogy nyakába veszi az internetet, és megpróbálja felkutatni a „szerelmeseket".
Persze, vigyáznia kell, hiszen nem mindenki az, akinek mutatja magát, így minél többet tud meg az eltűnés körülményeiről, annál nagyobb veszélybe sodorja saját magát és életét.
Anyagi lehetőségei korlátozottak, nem tudja kiben bízhat, de mint minden tinédzser, ő is profin használja a digitális eszközeit.
Bár June igencsak talpraesett lány, hiszen az élet ezt megköveteli tőle, nem IT-guru, csak egy sima, átlagos tinédzser. Akárhonnan is nézzük, ő még csak egy gyerek, ennek megfelelően még kevés tudással, szinte semmilyen kapcsolatokkal, minimális tőkével és nagyon gyér élettapasztalattal.
Végig az ő fejével gondolkodunk, és izgalmas azt látni, ahogy – némi segítséggel ugyan – felgöngyölíti az ügyet az internet használatával, ahol a felhasználói élmény erőteljes fokozása érdekében kismillió adat és információ áll rendelkezésre rólunk.
Térfigyelő kamerák, helymeghatározások, titkosított kommunikációs csatornák, bankkártya adatok, érdekes társkereső oldalak, a legsokoldalúbb applikációk, levelezőrendszerek, a közösségi médiában létrehozott fura profilok, posztok, linkek, kommentek, üzenetek stb. stb. útvesztőjén át vezet az út a megoldáshoz.
Érdekes dolog eljátszani azzal a gondolattal, vajon ki mit csinálna, ha egyetlen élő rokonának egy másik országban csak úgy nyoma veszne.
Az Eltűnt mindezt eléggé hiteles színészi játékkal, ötletes vizuális és zenei megoldásokkal teszi, ráadásul olyan érdekes kis csavarokkal, amelyek nehezen kiszámíthatóak és jósolhatóak meg előre.
Persze jócskán vannak hibái is.
A film éppen azokon a pontokon döccen meg, ahol más és kissé több próbál lenni, mint a többi hasonló mozi.
A több helyszín több szereplőt jelent, és ezek háttérsztorija nem feltétlenül tesz hozzá a történethez, mivel túl sok a dráma és a lelkizés.
Elsőre is megértjük, hogy ez az anya-lánya kapcsolat bizony felülvizsgálatra szorul, és ha majd minden megint oké lesz, őszintébb alapokra kell helyezni, felesleges ezt újra és újra előhozni.
A közel kétórás film sztorijában úgy másfél óra van, ami pörög, a többi idő alatt igencsak leül, ellaposodik, de ez annyira nem zavaró, mert amikor jó, akkor tényleg jó.
Rövidebb, feszesebb, a minket kiszolgáló technológia árnyoldalára jobban összpontosító cselekménnyel talán egy fokkal élvezetesebb lenne. (Talán.)
Nicholas D. Johnson és Will Merrick megrendezték, ami nem sikerült rosszul, és Storm Reid, Nia Long, Amy Landecker és Daniel Henney átadták nekünk, nagyjából hitelesen.
Egyszeri megnézésre jó, de semmi több.
75 Eltűnt (2023)
Miután édesanyja (Nia Long) eltűnik, miközben új barátjával Kolumbiában nyaral, June (Storm Reid) úgy érzi, hogy a bürokratikusan működő hatóságok semmit sem tesznek az... több»
Szereplők: Daniel Henney, Thomas Barbusca, Storm Reid, Nia Long, Joaquim de Almeida
