Fú b*sszus, Ulrich Seidl egy hardcore arc, nem kíméli a nézőt. Ennek a filmnek a párja a Rimini, arról ezt írtam 10 hónappal ezelőtt, amikor azt néztem:
„Végig közel voltam hozzá, hogy leállítsam, de aztán csak végigment. Készüljetek gyakori kínos érzésre a film megtekintése közben. Mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy jó volt. Még utána fogok olvasni kicsit, hogy másoknak mi jött le belőle, úgy látszik, ez az a film, amin utána még muszáj agyalni.”
Hát most pont így érzek, erről a filmről is írhattam volna, csak itt nyilvánvalóbb volt a sztori, már előre féltem attól, hogy mi jön ki az egészből. Aztán az jött ki mégis, de kicsit másképp. A filmismertető szerint ez a Rimini testvérsztorija a szó szoros értelmében, mert itt az ottani főszereplő testvérének a történetét látjuk. Ebből egy szót se higgyetek el, igazából ez a részlet semmiből nem derül ki, és a súlyos világán kívül semmilyen módon nem kapcsolódik a két alkotás.
A helyszín a legredvább román vidék, a sztori pedig bűzös, alattomos és súlyos, mint egy román pálinka. Aztán van, hogy azt is megisszuk, meg van, hogy ezt a filmet is megnézzük. Tobzódik a sivárság és a lepukkantság, mely a harmadik hatványra emeli a szereplők kisszerűségét és szánalmasságát.
Különösebb spoilerezés nélkül annyit elárulhatok, hogy így 2024 elején, miközben Mária és a NER országában minden napra jut valami állami pedofilmentegetés, aktualitása van ennek a filmnek. Sőt, kapaszkodjatok meg, a film második felében jó sokszor emlegetik a Fideszt, bár nem egészen úgy... :))
Csak bátraknak, és biztonsági övvel.
