Tegnap este néztem végig a Wes Anderson rendezte Dahl-novella rövidfilmeket, a sort pedig a Méreggel kezdtem. Talán épp ezért találtam annyira jónak a többihez képest, mert megdöbbentő volt a felépítése a történetnek, amit a Wes Anderson-féle beállításokkal és a folyamatos narrációval úgy építettek fel, hogy két perc után azt éreztem, hogy én is ott ülök a szobában.
Biztos lesznek olyanok, akik számára túl művésziek a megoldások, de egy Wes Anderson-film esetében talán már mindenki tudja, hogy mire számíthat. De talán nem érdemes mind a négy rövidfilmet gyors egymásutánban megnézni, érdemes egy kis szünetet tartani, hogy ülepedjen.
Tegnap este néztem végig a Wes Anderson rendezte Dahl-novella rövidfilmeket, a sort pedig a Méreggel kezdtem. Talán épp ezért találtam annyira jónak a többihez képest, mert megdöbbentő volt a felépítése a történetnek, amit a Wes Anderson-féle beállításokkal és a folyamatos narrációval úgy építettek fel, hogy két perc után azt éreztem, hogy én is ott ülök a szobában. Biztos lesznek olyanok, akik számára túl művésziek a megoldások, de egy Wes Anderson-film esetében talán már mindenki tudja, hogy mire számíthat. De talán nem érdemes mind a négy rövidfilmet gyors egymásutánban megnézni, érdemes egy kis szünetet tartani, hogy ülepedjen.