Az időutazás torz tükre

2024.10.17 10:26 Lexxa Olvasottság: 2338x

1

Furcsa film, mely végig az érdeklődés és érdektelenség szintjeit feszegeti. Vártam, hogy kijöjjön, mert a beharangozása által nagy filmre számítottam. Ehhez képest első nekifutásra húsz perc után feladtam, besoroltam az unalmas, kusza és depressziós filmek közé. Aztán vettem egy nagy levegőt, és néhány nappal később újra nekiálltam. Következett újabb húsz perc, ami még mindig nem az igazi, de már azért sugallja, hogy valami történni fog, van mire várni.

Aztán a kislány eltűnik, és ez az a pont, ami után már ne szaladj ki chipsért vagy kóláért, ne nyomogasd a telefonod, és ne folytass semmi egyéb másodlagos tevékenységet se, mert akkor garantáltan elveszíted a fonalat!

A történet lassan, tényleg nagyon lassan, és már-már David Lynch-et idéző bonyolultsággal, de kezd összeállni. Kiderül, hogy a Caddo mocsár valójában egy végeláthatatlan, random módon működő időkapurendszer, aminek a mechanizmusát sok évnyi tanulmányozás után Stephen Hawking talán megfejtené, de se nekünk, egyszerű halandó tévénézőknek, se a filmben szereplő mocsárvidék nem túl magas intellektussal megáldott lakosságának nem lekövethető.

Az időhurkok tépázta family saga végül csak az utolsó három percben áll teljes egészében össze. Ekkor tudjuk meg, hogy a pár napja eltűnt nyolcéves kislány nem más, mint az őt kutató mostohatestvérének a nagymamája, a semmiből feltűnt idegen férfi ugyanennek a kislánynak a fia, és egyben a mostohatestvér anno szintén eltűnt apja, a nő pedig, akit egykor az édesanya gyermeke apja szeretőjének vélt, nem más, mint a saját, akkor karon ülő lányának a felnőtt időutazó énje.

Nem egyszerű lekövetni. Figyelős film, és kell hozzá némi összefüggés-átlátó képesség. Mindenképpen pozitívuma az újszerű megközelítés, mert ettől kap egy kis eredetiséget, de ezzel együtt sem valószínűsíthető, hogy túl nagy rajongótáborra fog szert tenni.