Shal Ngo valami egészen egyedit alkotott, és még csak azt sem mondhatnám, hogy a horror műfaján belül, mert ez valami egészen behatárolhatatlan, de legalábbis a lélek mélyére hatoló utazás. A sors különös fintoraként, vagy inkább a manapság mindent elárasztó ezobiznisz elé tartott görbe tükörként éppen egy motivációs előadó (Kelly Marie Tran remek alakításában) küzd az egyre jobban elhatalmasodó kényszercselekvéseivel, és ahogy keresi az okokat és a megoldásokat, egy gyermekkori trauma kapcsán az apja beavatja egy démon legendájába, és innentől kezdve egy felkavaró, a lélek legalsó bugyraiba is betekintést engedő utazás veszi kezdetét. Nehéz bármit is írni, felkavaró és elgondolkodtató. Nem az a klasszikus, démonos horror, inkább pszichológiai vonalon mozog, igazán véres jelenet is csak egy van benne, de hát nem is ez a fő érdeme. Az atmoszféra, a vágás, a képi metaforák, a zene, az operatőri munka, a színészi játék, minden a helyén. Végig feszült, érdekes, és szokatlan módon közelíti meg a gyerekkori traumák és a kényszerbetegségek kapcsolatát, már ha egyáltalán született erről a témáról valaha is másik mozgókép. Hangulatos, rendhagyó metahorror kizárólag ínyenceknek.
Shal Ngo valami egészen egyedit alkotott, és még csak azt sem mondhatnám, hogy a horror műfaján belül, mert ez valami egészen behatárolhatatlan, de legalábbis a lélek mélyére hatoló utazás. A sors különös fintoraként, vagy inkább a manapság mindent elárasztó ezobiznisz elé tartott görbe tükörként éppen egy motivációs előadó (Kelly Marie Tran remek alakításában) küzd az egyre jobban elhatalmasodó kényszercselekvéseivel, és ahogy keresi az okokat és a megoldásokat, egy gyermekkori trauma kapcsán az apja beavatja egy démon legendájába, és innentől kezdve egy felkavaró, a lélek legalsó bugyraiba is betekintést engedő utazás veszi kezdetét. Nehéz bármit is írni, felkavaró és elgondolkodtató. Nem az a klasszikus, démonos horror, inkább pszichológiai vonalon mozog, igazán véres jelenet is csak egy van benne, de hát nem is ez a fő érdeme. Az atmoszféra, a vágás, a képi metaforák, a zene, az operatőri munka, a színészi játék, minden a helyén. Végig feszült, érdekes, és szokatlan módon közelíti meg a gyerekkori traumák és a kényszerbetegségek kapcsolatát, már ha egyáltalán született erről a témáról valaha is másik mozgókép. Hangulatos, rendhagyó metahorror kizárólag ínyenceknek.