Nem vagyok se liberális, se semmilyen címke nincs rajtam. A nővel maximálisan egyetértek.
Az klassz. A liberálist nem az aktuálpolitika által bemocskolt, hanem a klasszikus értelemében használom, mint az egymás szabadsága iránti tisztelet köré rendeződő értékrendet.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Hű, ez a film nem lesz mindenkinek a kedvence, de el kell ismerni, hogy nyomot hagy és elgondolkodtat, miközben kb. egy kamerával készült természetes fénynél, talán még lámpákat se használtak, maximum pár derítőlapot. Nincs zene, nincs semmi, a helyszín egy autó, egy erdei út és a mellette lévő erdő pár száz négyzetméteres része. Ketten szerepelnek benne, ők egy házaspár. Plusz egy rendőrnő sok percet, egy rendőrmanus úgy másfelet, egy gyerek tíz másodpercet és kétszer vagy háromszor volt egy anyós a telefon túlvégén, de őt nem hallottuk. Na, mondjatok ennél zenebb rendezést! A téma meg súlyos, mint a kő. A házaspár elhagyja a gyerekét egy vitatható nevelési döntés következtében, ami olyan érzések kimondásához vezet, hogy azt az egészet már akkor se lehet visszalapátolni a lóba, ha a gyerek megkerül. Tabusított anyai érzelmek is felszínre kerülnek, ez lesz, akiket betriggerel majd, így az álljon neki megnézni, aki liberális, és nyitott szemlélettel tudja ezeket befogadni. Nem tudom, láttam-e már egyáltalán chilei filmet, ez most feltette őket a térképre nálam.