Páratlan párosok

A Páratlan párosok alapötlete szerintem kifejezetten ígéretes. Egy széthulló házasság, egy régi barátság és egy nyitott kapcsolat találkozása akár érdekes is lehetett volna, viszont a probléma az, hogy a film nem igazán tudja eldönteni, hogy mi akar lenni. Romantikus vígjáték, abszurd komédia vagy karakterdráma? Ez a bizonytalanság végig érezhető, és emiatt sok jelenet inkább fárasztónak, mint viccesnek hat. A humor nagy része nagyon direkt, sokszor alpári, és bár egy-két jelenetben működik a kényelmetlen nevetés érzése, összességében inkább erőltetettnek tűnik. A történet sodrása sem kiegyensúlyozott, vannak hosszú, vontatott párbeszédek, amiket hirtelen harsány, túlzásba vitt poénok szakítanak meg. Ez nem ad igazi ritmust, inkább széttöredezetté teszi az élményt.Dakota Johnson egyre rosszabb teljesítményt tesz le, ez a második olyan filmje az évben, ami ultragyenge. Carey figurája érdekes lehetne, de a film nem engedi, hogy valódi mélységet kapjon, csak sodródik a helyzetekkel, ami egy idő után kifejezetten unalmassá válik.A film legerősebb pontja talán az, hogy nem fél tabukat feszegetni. Azonban ez az őszinteség sokszor inkább öncélú, és nem vezet se komolyabb gondolatokhoz, se igazán emlékezetes komédiához.Összességében ahelyett, hogy vígjátékot kapnánk, inkább egy kusza, néha fárasztó, néha kínos élmény marad a film után. Engem személy szerint felidegesített, hogy erre a rossz filmre időt pazaroltam, elég negatív élményt hagyott bennem, ami azért ritka nálam.