Drakula

De nekem a Nosferatu (1922) jobban tetszett. Ráadásul nem éreztem olyan nagy előadásmódbeli változást a két film között, pedig az én kedvencem jóval korábbi. Pl. a Metropolis és a Things to Come között is volt egy néma filmről hangos filmre átállás, és ott sokkal jobban látszik a színészi játékon. Lugosi szemöldökében és villámló (megvilágított) szemében tényleg delejes, viszont kissé megereszkedett pofazacskója, kis állacskája már nem annyira félelmetes. Oké, oké, magyar származású vámpír... Azért mára már nem nagyon beszélünk róla. Míg a Nosferatu hulláját éppen most kapták elő kissé felmelegítve. Csatlakozom az előttem szólóhoz, az egész műből Renfield alakja az, ami őrületesen kimagaslik. És az a nevetés...

Tetszett. Nagyon jók voltak a vágások benne, ez fokozta a film hangulatát is meglátásom szerint. Az elején perceken keresztül magyarul beszélnek benne, amit jó hallgatni. A színészek színpadiasak nagyon korhű a színészi játék. Lugosi Béla pedig a beszédében is Dracua volt ebben a filmben nagyon ráillett ez a szerep.

Klasszikus, filmtörténeti mérföldkő, meg minden... De ma már nagyon vicces az egész, Lugosi szinte bármelyik megjelenésén, megszólalásán fel lehet nevetni. Ettől függetlenül tisztelem az embert. Szívderítő látni a film elején a magyarul beszélő falusiakat, illetve a dróton rángatott denevért. Pont olyan hosszú a film, hogy még ennyi idő után is befogadható legyen. Mai szemmel nem sok élvezeti értéke van, inkább tiszteletből, kulturálódásból és a magyar vonzatai miatt érdemes megnézni. A Renfieldet alakító színész nagyon jól hozza az őrültet.

Filmtörténeti klasszikus. A vágások nekem kicsit furák voltak, de nem volt túl zavaró. Kicsit jobbat vártam, de azért élvezhető volt. Külön érdekes volt a fogadónál játszódó jelenetnél a magyar szövegek. Érdekesség, hogy az Universal azonos díszletb... Többen és azonos címmel még ebben az évben újraforgatta a filmet, csak spanyolul!