A jó főnök

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Fernando León de Aranoa által írt és rendezett A jó főnök (El buen patrón, 2021) egy maró, tűpontos szociális szatíra, amely a modern munka világának fonákjait mutatja be. A történet helyszíne egy ipari park Spanyolország szívében, ahol Blanco (Javier Bardem), egy mérleggyártó családi üzem tulajdonosa a tökéletesség látszatára törekszik. A cselekmény egy fontos üzleti kitüntetés körül forog, de a felszín alatt forrnak az indulatok. A munkahelyi dráma motorja a munkáltató-alkalmazott kapcsolat álságos természete: Blanco apáskodó stílusa mögött rideg üzlet és manipulatív érdekek húzódnak. A konfliktus akkor eszkalálódik, amikor egy régi dolgozót kirúgnak egy állásból, aki válaszul magányos, de annál hangosabb tiltakozásba kezd a gyárkapu előtt, emlékeztetve mindenkit a munkanélküliség rémére. A film bravúrja, hogy néha vicces, fekete humorral átszőtt, mégis fojtogató alkotás. Blanco élete darabokra hullik, miközben próbálja fenntartani a „jó főnök” nimbuszát: a házasságtörés és a fiatal gyakornokkal való szex a főnökkel kliséje itt sötét hatalmi játszmává válik. Bardem játéka zseniálisan mutatja be, miként válik a karizmatikus vezetőből egy gátlástalan, rossz főnök. A Zeltia Montes feszült zenéjével kísért filmben a kiváló mellékszereplők – Manolo Solo, Almudena Amor és María de Nati – élettel töltik meg a gyár rideg falait. Ez egy kifejezetten nézhető darab, amely görbe tükröt tart a kapitalizmus és az emberi gyarlóság elé. Nálam 5/4 csillag.

Nem elég abszurd, hogy működjön a szatíra, és nem látom benne a rettenetes főnököt. Jól eltelik viszont, nem unalmas, csak olyan semmilyen.

Oké, én egy kicsit úgy éreztem, hogy ennek a filmnek egyszerűen nagyobb a füstje, mint a lángja. Javier Bardem alakítása bár nagyszerű, végtére egyedül nem tartja meg a produkciót.

Végre egy olyan vígjáték, aminek van annyira intelligens humora, hogy több generáció is jól tud rajta szórakozni. Nem egy pörgős sztori, viszont nem okoz csalódást.