Priscilla

Sofia Coppola úgy gondolta, sikerfilmet csinál Elvis történetéből, melyhez a sértett feleség beszámolóit használja fel, messzire kerülve az objektivitást. Elvált emberként mondom: a csalódott asszonynál bosszúállóbb nincs, így arra építeni egy ember jellemrajzát, amit egy megromlott kapcsolatban ragadt feleség mond, enyhén szólva nem korrekt dolog. Ezzel a filmmel is ez a legfőbb baj, sok egyéb mellett, hiszen vontatott, unalmas, hatásvadász és gyenge alakításokkal teli. Coppola kisasszony filmjében Elvis egy démoni figura, aki csak kihasználja szegény ártatlan, fiatal leánykát, akit persze elnyom, és akin uralkodik. Már a főszereplők karakterisztikája is ezt a felállást sugallja: Jacob Elordi ugyanis közel 2 méter magas (196 cm), Cailee Spaeny pedig csak 152 cm, így beállítható az egész úgy, hogy a hatalmas érett férfi megfélemlíti az aprócska fiatal leánykát. A valóság ettől nem is lehetne messzebb: Elvis és Priscilla kapcsolata ugyanis valódi szerelemmel kezdődött, mely később megromlott, az igaz (mint sajnos sok házasságban). Nálam Coppola kisasszony valóságtorzítása 2 csillagot ér.

Sofia Coppola ismét megcsinálta, nagyszerű rendezést nyújtott ezúttal is. Már egy korábbi filmjében (Elveszett jelentés) is kissé pedofil témával játszadozott (igaz, az ottani felállás plátói és szellemi szintű volt), a kettő együtt már kiad egy mint... Teljes kritika

Miért kell szerencsétlen Elvis Presley-t hol a csaló, hájpacni menedzser, hol pedig csalódott és sértett feleség szemszögéből láttatni? Ez olyan, mintha úgy informálna le minket valaki, hogy az összes exünket végigkérdezi, és mindazokat, akik valaha ellenségeink voltak. Naná, hogy nem lesz objektív a végeredmény, ahogyan a Priscilla sem az. Először a Baz Luhrmann–Tom Hanks páros csinálta meg az Elvist, kizárólag a gazember menedzser szempontjait előtérbe helyezve 2022-ben, most pedig a hírneves Coppola leányzó (apuka nyomdokvizein evezve) rendezte meg a sértett feleség bosszúálló verzióját, mely egy idiótának állítja be a Királyt. A film ezen túlmenően is vacak: unalmas, egysíkú és túlzó. Kilóg a lóláb. Sajnos senki nem hallgatott a pár leánygyermekére, aki halála előtt még olvasta a film forgatókönyvét, és ki is kelt ellene. A filmben ugyanis Priscilla a szegény megtévesztett ártatlan leányka, Presley meg a kihasználó macsó. A magam részéről nem voltam vevő erre az egészre, nálam ez egy két csillagos produkció és történethamisítás.

Egy új tendencia az amerikai filmgyártásban a valóság elferdítése. Mondjuk Tarantino kezdte az egészet (Becstelen brigantyk, Volt egyszer egy... Hollywood), de most már általánossá kezd válni Hollywoodban. Az Elvis-film is ebbe a sorba illik, akárcsak a Szöszi. Az egyik Elvis Presley-t állítja be idiótának, a másik Marilyn Monroe-t prostinak. Egyik sem törődik a tényekkel, a sztárok barátainak, rajongóinak véleményével, a valódi forrásokkal. A Priscilla is tanpéldája a történethamisításnak, és Amerikában mindenki látja. Priscilla a saját verzióját adja elő, amihez sajnos Sofia Coppola asszisztál apuci népszerűségének nyomdokvizeit kihasználva (mint a Priscilla rendezője). A film a legtöbb életrajzi dolgot vagy csúsztatja, vagy teljesen megmásítja, természetesen mindenhol Priscillát téve meg áldozatnak vagy megtévesztett, kihasznált személynek. Én nem voltam erre vevő, de mindenki maga döntheti el, hogy mit hisz el. Azért nem árt kicsit utánaolvasni a valódi sztorinak is, ahogyan ténylegesen zajlott a két ember kapcsolata.