Vészjelzés

Remek alapötlet talált ki a szerző, de sajnos nem sikerült izgalmassá tenni a film első 80 százalékát. Ugyanazokat a (felesleges) köröket látjuk, ami harmadszorra már kezd unalmas lenni, és nem viszi előre a cselekményt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A vegyes fogadtatást tekintve kicsit óvatosan ültem le megnézni, de hatalmas pozitív csalódás volt a számomra. Hozzáteszem, hogy engem nem frusztrál a női egyenjogúság és önrendelkezés gondolata, ez nyilván segített. Zoe Kravitz egy rendkívül érdekes... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem szeretek negatív véleményt írni, mert ízlések és pofonok, de ez a film nagyon nem tetszett. Úgy érzem, hogy csak elrabolt majdnem 2 órát az életemből. A főszereplőt (Naomi Ackie) nem tartom jó választásnak. Túl sokszor túl sokáig mutatták közelrő... Többl az arcát. Ezt a filmet valószínűleg sokan Channing Tatum miatt fogják megnézni. Ő viszont nagyon jól alakítja a „gonosz” szerepet, egy percig nem éreztem, hogy csak megjátszaná magát. Olyan gazdag, hogy vesz magának egy saját szigetet, ahova elvisz pár csajt, minden nap buliznak, és mindenki happy. Nem akarok spoilerezni, ezért csak annyit írok, hogy számomra hihetetlen, hogy egy nő másnap ne érezné a testén, hogy éjszaka történtek vele „dolgok”. 2-3 poén van a filmben, amin lehet nevetni. És az igazán jó rész, amikor rájönnek a lányok, hogy valami nem stimmel. A végén pedig van egy értékelhető csattanó, de még ezek sem kárpótolnak az előtte lévő lassú szenvedésért. Túl keveset mutatnak belőle, hogy éjszaka mik történnek, és számomra az is fura, hogy miért nem emlékeznek semmire. Ha valaki csak Tatum miatt nézné meg, ne számítson maradandó élményre. Én nem ajánlom senkinek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Vannak azok a fajta thrillerek, ahol valami furcsa dolog áll minden mögött, és csak fokozódik a feszültség, gyártod a teóriákat a fejedben... hogy aztán olyan idiótaság jöjjön ki, amitől az egész film elveszti a hitelességét. Ez a sztori is ilyen, és... Teljes kritika

Hosszan gondolkoztam, hogy mit nézzek a héten a moziban, sokáig úgy volt, hogy még egyszer beülök az új Alien-filmre, aztán láttam, hogy már vetítik Zoë Kravitz filmjét, a Vészjelzést. Már az előzetes is izgalmas történetet ígért, amely nem lőtt le m... Többinden fordulatot, amely a film tartogatott. Már a film elején lehet sejteni, hogy valami nincs rendben, vagy nem lesz rendben, ezt a folyamatos közeli felvételek is előrevetítik, a szereplők arcainak ilyen bemutatása elsőre furcsa lehet, de ha jól megfigyeljük az arcjátékokat, hamarosan beszippant minket a film nyomasztó hangulata, amely az egész történetet és a karaktereket belengi. A feszültség folyamatosan nő, fokozatosan adagolják számunkra a gyanús és különös részleteket, mígnem a lufi kidurran, és jöhet az igazi erőszak. Még sokáig az ember bőre alatt marad, az biztos.

Spoiler nélkül nehéz bármit mondani róla, de megterhelő volt nézni (főleg a születésnapomon). A jobb thrillerek közé tartozik, de a rendezés ügyetlen ahhoz, hogy kiemelkedő legyen. Túl hosszú, túl sokat időzik apróságokon, nem igazán tud kellő feszültséget teremteni. A casting véleményem szerint borzalmas, nehéz a karakterekkel szimpatizálni vagy azonosulni, de ez lehet, hogy csak nálam van így. A hangok és a vágások viszont nagyon profik, illetve 1-2 poénon hangosan felnevettem, ezek baromi jó feszültségoldó pillanatok voltak. Olyanok, amikor kínjában a helyzet abszurditásán nevet a néző. 6-7 pont között vacilláltam sokáig, egyik pontszámot sem érdemli meg igazán. Nem szeretek fél pontot adni, így inkább jobbra értékeltem. A mozi után jó kis társadalmi filozofálgatásba kezdtünk a film kapcsán a feleségemmel. Nem számítottam rá, hogy ki fogja ezt váltani egy látszólag bugyuta film, de van mélysége és üzenete, bár morálisan megkérdőjelezhető. Az utána következő beszélgetés miatt érte meg igazán megnézni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ezt a filmet azért választottam ki a mozi kínálatából, mert egyértelműen felkeltette az érdeklődésemet. Igaz, ami igaz, szélesvásznon nem az ilyen típusú filmeket szoktam nézni, az ilyen alkotásokat inkább a kanapé kényelméből, de épp ezért jó, néha ... Többki kell szakadni a komfortzónánkból, és ez nagyon is megérte. Többek közt Channing Tatum alakítása miatt ültem be. Továbbá pedig azért is, mert a témája erőteljes, illetve a film előtt volt egy felhívás, ami így szólt: „A film pszichológiai thriller, fő témája a hatalommal való visszaélés. A történet ugyan a képzelet szüleménye, mégis kizárólag felnőtteknek ajánljuk, ugyanis erőszakos képsorokat tartalmaz – köztük szexuális erőszakot ábrázolókat is. Ez egyes nézőket felzaklathat, illetve megrémiszthet.” Így kezdődik maga a film felvezetése, már ez elég erőteljes, mert nem mindegyik mozifilm előtt lehet ilyen feliratozásokat látni. Kezdjük a negatívumokkal, amikből részemről kevesebb volt. A fenti szöveget elolvasva mire számítottam? A film jól felvezeti az eseményeket és történéseket, viszont Zoë Kravitz első rendezésében azért nem borította teljesen ki a bilit a nézőkre, mert ha azt nézzük, amiért a film elkészült, hogy lehet, és mi által visszaélni a hatalommal szexuális értelemben, a film nem igen érinti. Mindig csak az előtte és utána dolgokat. Vagyis előtte mézesmázas vacsora, iszogatás etc., utána a film következő eleme, hogy a nők futnak valami elől csoportosan, és felébrednek, ahogy a napok telnek-múlnak egyre fáradtabban. Hát azért, mert valami történik éjszaka velük, amit nem éreznek meg, csak így ábrázoltatják a nézőknek a nőket. Úgy, hogy a film nálam is lelkiekben nagyot ütött, úgy főleg, hogy én világéletemben tiszteltem a nőket, női munkahelyen dolgozok (egészségügy), és mindig is a szexuális erőszak férfi és nő közt nagyon is megvetendőnek számított nálam, és végül is ez a film fő témája, ami tényleg felkavaró tud lenni, de ennél jobban is fel tudta volna kavarni a nézőket, ha az első rendezésű Zoë Kravitz bátrabb lett volna, de első rendezés gyanánt elég erős témát választott, és úgy gondolom, bejött neki. Ez az egyetlen egy negatívum, amit el tudok a filmről mondani. A pozitív dolgok többen vannak, nem hiába értékeltem a filmet 10/7-re. Mert egy film akkor jó, ha a film végeztével beszélsz róla, és még másnap is benned van, ez a film épp ilyenre sikerült. Igaz, témája még a mai napig tabutémának számít, mert a nemi erőszak nem egyszerű, és mindenki másképp látja, így elég sok vitát is lehet lezavarni a témával kapcsolatban. Channing Tatum alakítása egyszerűen nagyszerű volt, hihetetlen, hogy eljátszotta ezt a szerepet, ami végre megmutatta Magic Mike-ot, hogy nem csak a teste miatt van a szakmában. Nagyon jól visszaadta ezt a pszichopata tech milliárdost Slater King szerepében. A mellékszerepekben is elég jó neveket tudhat a film magának, Christian Slater, Geena Davis, Haley Joel Osment, Adria Arjona, Kyle MacLachlan és Naomi Ackie. A film eseményei úgy kezdődik, a milliárdos, Slater King (Channing Tatum) „véletlen” találkozik a pincérnővel, Fridával (Naomi Ackie) az adománygyűjtő gáláján, ahová úgy lógnak be a barátnőjével. A két színész közt ekkor már jól érezhető volt, hogy a kémia jól működik a kamerák mögött, amire mostanság főleg odafigyelnek Hollywoodban. Meghívja magához a „kis” magánszigetére, ahol visszahúzódva él a csodagyerek. A vad éjszakák napsütötte nappalokkal keverednek már annyira, hogy az ember az időérzékét is elveszíti, de senki sem akarja, hogy ez az utazás véget érjen. Mindaddig. amíg Fridának elkezdenek dolgok beugrani, sőt, csak ő emlékszik a barátnőjére is. Valami nincs rendben ezzel a hellyel, és elkezdi felgöngyölíteni a dolgokat, ami a rideg valósághoz vezet. A filmben van bőven erőszakos jelenet, és felkavaró képsor, amiket néha pár poénnal jól kezel a rendező. A képi megoldások nagyok jók, és itt tényleg vannak jó színészi alakítások is. Mobil ki, fényképezőgép elő, és indulhat is a buli. Csak ajánlani tudom eme filmet megnézésre, mert egy ilyen filmélmény után úgy jössz ki a moziteremből, hogy nem érzed jól magad tőle. Úgyhogy, moziba be, és Te is alakítsd ki a véleményed a filmről!

Mintha egy Jordan Peele- vagy Shyamalan -filmet láttam volna, olyan utóérzésem volt a film kapcsán. A film második fele kétségtelenül izgalmasabb volt. Mikor rájövünk, hogy mi a fene történik is itt valójában, az jó csavar volt a filmben, tetszett. A szereplők játéka nem kiemelkedő, de élvezhető volt. A filmvégi csavar is tetszett. Ajánlom (egyszeri) megnézésre!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Zoë Kravitz bemutatkozó rendezését az első nagyjából negyven percben nem tudtam hova tenni. Rossz fényképezés, a karakterek szándékosan legelőnytelenebb módon való bemutatása, mind külsőleg, mind személyiségükben. Nem igazán szól semmiről, csak néhán... Teljes kritika

Ha mégis megnéznéd, kezdheted akár a 30. perctől is. Unalmas, ahogy fehér lepedőben rohangálnak a szigeten betépve. Egyáltalán nem életszerű, inkább egy elcseszett görög szappanoperára hasonlít.

Amúgy akár jó is lehetne a film. A legjobban nálam a szereplőgárda húzta le a véleményt. Channing Tatum elmegy. Haley Joel Osment kicsiként tehetséges volt, de mára egy lepattant nulla..., Geena Davist sosem bírtam, de ami a végső döfés volt, ez a Naomi Ackie nevű... borzalmas. A film egyébként nem lenne rossz, leszámítva, hogyha végig feszes tempót akartak volna tartani, akkor rövidebb játékidő kellett volna. Ha pedig a játékidő fix, akkor kellett volna bele még némi történés... Összességében úgy jó film, hogy nem éreztem késztetést kikapcsolni, néhol még izgalmas is volt. A csattanójára nem számítottam, az kifejezetten jó lett. Egyszer nézős – szerintem... de aztán mindenki eldönti saját maga.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Igen, hát a film az nem rossz, annak ellenére, hogy lassan halad előre. Az első felében alig történik valami, de mégis tudjuk, hogy történni fog valami, zajlik valami titkos dolog a háttérben, és ez fenntartja a figyelmet. Ezt ügyesen adagolják, meg kell hagyni. A film mondanivalója már más dolog. Moziban láttam, és szépen jött is a film célközönsége, a fiatal lányok. Ugyanis ez szigorúan nekik lett készítve. És a szokásos feminista üzenettel bombáz végig: a fehér férfi mind disznó, gazember, erőszaktevő, nőbántalmazó. Ne akarj velük kapcsolatba lépni. Sőt, az egyiknek még jól rá is közelítenek a nyakában lógó keresztmedálra, miközben erőszakolja a nőt. Tehát a keresztény fehér férfi a gonosz. És persze azt is megmutatják, hogy nőként hogyan kell elbánni ezekkel.

Na, Channing Tatum egészen félelmetes volt ebben a szerepben, szerintem kicsit szokatlan is tőle, de ezzel is csak azt bizonyította nálam, mennyire sokoldalú is tud lenni. A film teljes egészben amúgy rendben volt, az a fajta, amit meg tudnék még egyszer nézni.

Az ember élete minden pillanatára emlékszik, ha trauma érte, pszichésen elfojthatja, de egy idő után az felszínre törhet. Csodálatos trópusi sziget, barátságos társaság, luxus bulik, esti rohanás a füvön... Nem sok női rendező mondhatja el magáról, hogy képes egy borzongató pszicho-thrillert rendezni, úgy tűnik Zoe Kravitznek sikerült.