A szerelem fáj

Nem tudom, hogy hogy nem aludtam el rajta, de unalmas volt, pedig szerencsére nem tart sokáig a játékidő. Most döntsd el, hogy romantikus filmet vagy akcióvígjátékot nézel, vagy mindkettőt, de minimális köze van a Valentin naphoz és a romantikához! Igen, valahogy akkor játszódik, és ennyi. Az egyetlen karakter, aki komolyabb volt bármelyik szereplőnél, az nem más volt, mint Rose (Ariana DeBose). A figyelmem a csajokon, vagyis inkább egy csajon és a kocsikon volt végig, nem a gagyi bunyókon. Ne várj John Wick-féle hentelést, az ettől sokkal jobb! Ke Huy Quan bohóckodik szinte végig, és a legvégén indul be egy hosszabb jelenetben. A fő antagonista néha-néha megjelenik, többet beszélnek róla, mint látod. Gengszterfőnök, aki műanyag pohárból iszik, ráadásul a főszereplőhöz rokoni szál köti. Utóbbi nem ismerős? Kínos az egész. Nem csak a történet, és (majdnem) az összes karakter volt bugyuta, de ettől a filmtől többet várni nem lehet, mert az előzetesben látni szinte mindent. Talán a hangeffekt, ami említésre méltó, meg részben a humor, mármint a nem erőltetett része. Felcsillan az ember szeme, amikor meglátja, hogy ki a producer, de közelébe se lesz a Senkinek, vagy inkább senkinek a nyomába sem ér ez az alkotás. 4,5/10

A film trailere lelövi az összes poént. Ha azt megnéztük, akkor kb. már mindent tudunk. A jó benne viszont, hogy a Spektrum Home Álomház műsorból nagy kedvenc Drew Scott is szerepel benne, mint fekete öves ingatlanos. Igaz, csak pár percre, de az nagyon vicces. A főszereplő, Ke Huy Quan szinkronhangja borzalmas (Az Emoji-filmből ismerjük, oda tökéletes volt), a „hangosan gondolkodom” monológokat pedig sose szerettem. A történet vicces, sokszor felnevetett a teremben a közönség. Maffiaszerű nagyfőnököt, idióta, 0 IQ-val rendelkező embereit, a mindenki belé szerelmes lányt, a pengeszerű hatalmas fura szemű gyilkológépet és fogatlan könyvelőt látunk. Ha a főnöktől lopsz, akkor meghalsz. Elvicceskedjük itt a gyilkolászást, de azért volt benne egy igencsak megbotránkoztató jelenet. Szinte vártam, amikor láttam, hogy a Senki és a Vérapó producerének új filmje. Mondjuk annyira nem brutális, mint a Vérapó. De a Senki nálam 5 csillagos, a Vérapó is nagyon tetszett. Ezekhez képest ez a film nagyon elmarad. Szerintem sajnos csak egyszer nézhető kategória.

Hosszú ideig nem fogok emlékezni rá, de kikapcsolódásnak jó volt. Hullámzó volt, mennyire tudott lekötni, de nem bántam meg, hogy megnéztem.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az Oscar-díjas Ke Huy Quan (Marvin) látszólag egy nagyon barátságos, kedves ingatlanos, aki viszont sötét titkokat, gyilkosságokat próbál a háta mögött hagyni. Milwaukee kertvárosi részén próbál ingatlanokat értékesíteni, nagyon bűbájosan, szívecskés... Teljes kritika

A film pörgős traileréből nagyjából lehet tudni, mit kap az ember, és ha nem zavar Ke Huy Quan irritáló szinkronhangja, akkor lehet, végig is nézed. Az akciókoreográfia tökéletes. Ezek mindent kibírnak, és a hangeffektekkel élvezetes hatást nyújtanak a nézőnek, és még drukkolni is lehet egy ideig. Az akciók között viszont álmosító időhúzásos párbeszédek, amelyekben tudtunkra adják, hogy ki kinek a milye, és ki hogyan cseszett ki ezzel meg azzal, és hova lett a pénz, ami nem is annyi, mint amennyi... sztorit hallgathatunk. Vannak nagyon vicces jelenetek és nagyon ultrabuták is. Annyira, hogy együtt kioltják nullára az egészet. Az akciókkal és vicces gyilokokkal viszont javítanak a dolgon. A tini korosztályt célozhatták meg, de elcsúszott 18+ irányba, és onnan max. 25-ig fogsz ötcsillagos értékeléssel dobálózni. Alkalmas-e „első randis” filmnek? Mivel még el tudtok menni futni is, ezért nem.

Az egyik legfontosabb célom 2025-re, hogy ennél kellemetlenebb filmet idén már ne lássak. Majdnem minden létező szempontból alulteljesít. Rémesen bárgyú, a film hosszához képest is unalomba torkolló párbeszédek, fájdalmasan rosszul megírt karakterek, gyenge színészek, és a főszereplők között egyáltalán nem létező kémia teszik nagyon nehezen befogadhatóvá ezt az amúgy kellemesnek ígérkező, Valentin napi limonádét. Komolyan, szinte minden rossz, még az is, ami jó lehetne. A bunyókat tudnám pozitívumként említeni, de a 83 perces játékidőhöz képest meglepően kevés van benne, ráadásul ezeket sem nagy truváj összehozni napjainkban ebben a minőségben. Semmilyen elvárással, gyakorlatilag kikapcsolt aggyal, Valentin napi kikapcsolódásként is kellemetlen élmény volt.

Túl sokat nem vártam a filmtől az előzetes alapján, de végül sikerült pozitívan csalódnom benne. A címválasztás szerintem nem a legszerencsésebb, ugyanis ez inkább egy akció-, mint romantikus film; aki romantikára vágyik, az valószínűleg csalódni fog. Túl sokat nem várakoztatják a nézőket, gyakorlatilag az első 5 percben már ütik egymást a szereplők, és hálisten a lendület ki is tart a film végéig. A harcok koreográfiája nagyon jó, sok hétköznapi tárgyat és eszközt használnak a bunyók során, végig olyan érzésem volt, mintha egy modernizált Jackie Chan-filmet néznék. A poénok sem hatottak erőltetettnek, jó párszor sikerült elmosolyodnom rajtuk. Nyilván nem egy világmegváltó film, de egy laza másfél órára bőven tudom ajánlani.

Múlt héten sikerült megnéznem premier előtti vetítésen. Nagyon jó film, tehetséges színészekkel. A főszereplő nem csak kinézetben, de színészileg is hozza a Jackie Chan-vonalat, ami kis nosztalgiázásra adott lehetőséget.

Mindössze 80 perces, igazán szórakoztató film. Nagyon jókat kacagtam, végig élvezettel néztem a kínosan vicces karaktereket, komolytalan, de sokszor vértől tocsogós bunyókat. Nem kell komoly mondanivalókat várni a történettől, de jól eltalálták Valentin-napra, vagy akár egy összebújós estére is tökéletes választás.