Sok műhó a semmiért

2025.03.30 19:46 Majorkas Olvasottság: <100x

0

Ennyire undorító, indokolatlanul elhúzott, feminista, leszbikus propagandát életemben nem láttam. A cselekmény gyakran ugrál térben és időben, de ettől még rendkívül unalmas. Többet látjuk a jelent, mint a múltbéli eseményeket. Az elején megvan a retró hangulat, egyértelműen bemutatja, hogy a '90-es években vagyunk, de mint említettem, inkább a jelen eseményei jelennek meg, amelyeket erőltetve kapcsolnak össze a múltban történtekkel.

A misztikumot, amelyet az egész köré építettek, hagyjuk inkább, negyed annyi sincs benne, mint a Lostban, és fele annyi se, mint a Manifestben. Ha ezt elengedték volna, meg a túlzott erőszakot, akkor még edukációs felvilágosító műsor is lehetne tiniknek (vicceltem). Esetleg egy jegesmedve és egy néha megjelenő fekete füst sokat dobott volna rajta (irónia). Helyette láttam tini-horrort, túlélő drámát (a név kötelez, bár nem tudom, a Yellowjackets hogyan lett Túlélőjátszma), a groteszk jellegű gyilkosság szálat már nem tudtam hová tenni, de az felvidított valamennyire.

Kiemelkedőre sikerült a casting, a tinédzser és felnőtt szereplőpárosok zseniálisak, a színészi játékra sincs egy rossz szavam. Ella Purnell kiváló választás volt, neki különösen jól áll a tini szerep. A 2. évadban megjelenik Elijah Wood, aki magasabbra teszi a nívót. Számomra a legeslegjobb Christina Ricci, kellett pár epizód, mire felismertem azzal a frizurával meg szemüveggel, a karakter telitalálat.

Az operatőri munka és a díszletek az erdőben szuperek, csak mondjak még jókat, azonban a téli jelenetekben az a sok műhó, amit erőszakkal nyomnak majdnem egy évadon keresztül a retinánkba, nagyon látványos lett, de nem a legjobb értelemben. Showtime gyártás, de inkább Netflix-kompatibilis, bár az utóbbin csak 2 évad található, és eredeti nyelven. Skyshow-on fent van már a 3-ból néhány rész is magyar szinkronnal. Nem biztos, hogy eljutok vele addig, sőt biztos, hogy nem, ennyi elég volt. 4,5/10