A trilógia második része, A Mátrix: Újratöltve, ambiciózusabb, merészebb és látványosabb, mint az első film – ugyanakkor sokkal megosztóbb is. A Wachowski-testvérek nem elégszenek meg azzal, hogy elmélyítik az első részben felvetett kérdéseket: új mitológiát építenek, szélesítik a Mátrix univerzumát, és nagyobb hangsúlyt helyeznek az akcióra és a világépítésre. A végeredmény egyszerre grandiózus és komplex, olykor túlbonyolított, de mindenképpen izgalmas sci-fi élmény.
A történet ott folytatódik, ahol az első film véget ért: Neo már a „Kiválasztott”, aki rendelkezik a Mátrix feletti rendkívüli képességekkel. Morpheus hittételei megerősítést nyertek, de a világ távolról sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hittük. Zion, az utolsó emberi város készül a gépek támadására, miközben Neo egyre zavaróbb vízióktól szenved Trinity lehetséges haláláról. Ez a belső konfliktus érzelmi alapot ad a történetnek, miközben a film a világ megmentésének terhe alatt roskadozó hős útját követi.
Az Újratöltve egyik legfontosabb erőssége a látványvilág: a Wachowskik minden technikai korlátot feszegettek. Az autópályás üldözésjelenet máig az akciófilmek egyik legjobb és legfeszültebb pillanata, a Kísértet ikrek dermesztő jelenléte, Neo és a Smith-ügynökök tömege között zajló, hírhedt „burly brawl” pedig a 2000-es évek CGI-határait jelölte ki. Bár a digitális effektek néhol ma már kissé művinek hatnak, akkoriban úttörőnek számítottak, és jelentősen formálták a mozi vizuális nyelvezetét.
A film ugyanakkor sokkal filozofikusabb és rétegzettebb, mint elődje. Az Orákulum, a Kulcskészítő és végül az Építész mind egy-egy darabját adják a Mátrix mitológiájának. A híres Építész-jelenet intellektuálisan rendkívül tömény: a szabad akarat, a determináció és a rendszer önjavító ciklusai köré épül, és bár sok néző számára túlzottan elvontnak tűnhet, mégis új szintre emeli a Mátrix univerzumát. A film kísérletet tesz arra, hogy a mítoszt filozófiává, rendszerszintű struktúrává bővítse – ez az ambíció pedig tiszteletre méltó, még ha nem is mindig működik tökéletesen.
A karakterek is továbbfejlődnek. Neo egyre magabiztosabb, de egyre bizonytalanabb is abban, mit jelent „Kiválasztottnak” lenni. Trinity és Neo szerelmi szála hangsúlyosabb és emberibb, Morpheus pedig vak hitével kissé tragikusabb figurává válik, aki lassan ráébred: lehet, hogy a világ nem úgy működik, ahogy hitte. Hugo Weaving visszatérő Smith ügynöke azonban ellopja a show-t: a rendszerből elszabadult, vírusszerű entitásként egészen új szintre emeli a fenyegetést, és minden jelenetében fenyegető és lenyűgöző.
Az Újratöltve egyik legnagyobb problémája a tempó ingadozása: a közel háromnegyed órányi akció csúcsjelenet után gyakran túl hosszú, nehézkes filozófiai párbeszédek következnek. Bár ezek a jelenetek építik a világot, a ritmus hullámzóvá válhat. Emellett a film mintha egyszerre akarna popcornmozi és intellektuális sci-fi lenni, és ez a kettősség néha széthúzza a narratívát.
Minden hibája ellenére A Mátrix: Újratöltve fontos és bátor folytatás. Nem ismétel, hanem bővít, mélyít és kísérletezik. Látványában máig lenyűgöző, tematikájában izgalmasan összetett. Bár nem tudja megismételni az első rész kristálytiszta formáját és újdonságát, olyan középső fejezete egy nagy történetnek, amely nélkülözhetetlen a Mátrix-univerzum megértéséhez. Egy ambiciózus, merész és gondolkodásra késztető sci-fi, amelynek értékei messze túlmutatnak a korábban megszokott folytatások sablonjain.
81 Mátrix - Újratöltve (2003)
Neo úgy dönt, hogy utánajár, mi van akkor, ha a prófécia mégis igaz, és véget érhetne a harc… Elméjét kiszabadítja a Mátrix rabságából, és a második részben tovább... több»
Szereplők: Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Monica Bellucci, Carrie-Anne Moss, Hugo Weaving
