Osgood Perkins igazi horrorikonná vált tavaly: Longlegs című filmje nézői-, kritikai- és pénzügyi értelemben is siker volt, így idei rendezései: A majom és a Mindörökké plakátján neve már egyfajta fémjelként szerepelt. Ez a feszített tempó azonban nem sült el jól: bár sokan dicsérik, legújabb filmjében mégis csalódtam. Stephen King regényének fekete komédiaként való feldolgozása után Perkins ismét komolyabb vizekre evezett: a Mindörökké ugyanis folkhorror-elemekkel tarkított, párkapcsolati témákat boncolgató rémisztgetés. A rendező saját bevallása szerint a férfilét legcsúnyább arcát igyekezett bemutatni, és ezt sikerre is vitte.
A Mindörökké lényegében egy régi mondást formált népmesei motívumokat és boszorkányságot is felvonultató horrorba, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Bár a téma izgalmas, és a film utolsó etapjában abszolút megmutatkozik a direktor zsenije, a történetvezetésbe csúszott pár hiba. Miután például a BirKett Turton és Tatiana Maslany alakította pár leköltözik a férfi erdei házába, és a lány egyedül marad, elkezdődik egy, kicsit se füle se farka trip, hol rémisztő, hol kissé röhejes lényekkel tarkítva. Nem beszélve a több kort és női nézőpontot ígérő felvezetésről, ami nagyon későn, és haloványan nyer végül értelmet.
A feszültségteremtés ugyanakkor a Mindörökké zavarosabb szegmenseiben is példás, az ember sosem érzi, hogy átverték volna a horrorfilm jelzővel. A lezárás pedig sokat javít rajta: az utolsó jelenetekben nagyrészt helyre kerülnek a kirakós darabkái és kiteljesedik a népmesei szál - kár, hogy ezt egyfajta magyarázat-monológként tárják elénk a készítők.
Nem is olyan rég került a magyar mozikba az Együtt, mely szintén aposztrofálható párkapcsolati horrorként. Osgood Perkins egy interjúban beszélt is a két film hasonlóságáról, ám Michael Shanks első rendezése szórakoztatóbban és talán valamivel koherensebben nyúlt a témához - ha választanom kéne, melyiket nézzem újra, biztos, hogy Dave Franco és Alison Brie testhorrorja nyerne!
Feszesebb játékidővel és fókuszáltabb cselekménnyel újabb Perkins-klasszikus születhetett volna, a Mindörökké azonban, ha nem is csúnya, de számomra kapufa lett. Ugyan folk horrorként így is kiemelkedik a mai átlagból, végeredményében mégis kevés, hogy igazán emlékezetes, év végi toplistákban helyet kapó klasszikussá váljon.
50 Mindörökké (2025)
Egy távoli faházban töltött évfordulós kiruccanás során a feleség egyedül marad, miután férje elutazik, és szembesül egy baljós jelenléttel, amely feltárja a faház... több»
Szereplők: Tatiana Maslany, Rossif Sutherland, Christin Park, Erin Boyes, Kett Turton
