Szerintem Destin Daniel Cretton tök jó irányba vitte a karaktert. Sokkal érettebb lett az egész, Peter magánya tényleg átjön, és emiatt az érzelmes részek is működnek. Az akciók kreatívak, bár néha picit túltolták a látványt. Ettől függetlenül nagyon élvezhető Marvel-film lett.
Brutális látványvilág, iPhone-shot jelenetekkel fokozták az autentikus káoszt. Ralph Fiennes karaktere meg olyan, mintha látnál valami filozófust zombiapokalipszisban – ez fasza. Csak néha túl sok volt a pop-kult áthallás, és a sztori leül a végén.
Totál odaragasztott a kanapéra a nyitójelenet, instant libabőr! A családi idillből két perc alatt full vérfagyasztó krimi lesz, és a húg-nővér dinamika végig pengeélen táncol. Imádtam, hogy semmi sem fekete-fehér, még a „tökéletes” lány sem. Végre egy sztori, ami nem becsüli alá a nézőt.
89 Pókember: Vadonatúj nap (2026)