Meglepően jól működik élőszereplős formában. Catherine Laga'aia simán elviszi a filmet a hátán, a látvány pedig tényleg gyönyörű. Nem érzem, hogy felülmúlná az animációs verziót, de érzelmileg működik, és néhány jelenet még erősebben is ütött. Ha szeretted az eredetit, ezt is érdemes megnézni.
Meglepően szórakoztató kis film lett. Nem egy agyzsibbasztóan bonyolult sztori, de pont ez a jó benne: pörgős, abszurd helyzetek jönnek egymás után, és végig azon izgulsz, hogy sikerül-e visszarakni azt az egymilliót. A lakatos karaktere konkrétan ellopja a show-t.
Ez a film egy őszinte, kedves kis mese, Akiko kalandja az állatkertből való kiszabadulással simán meghozza a nosztalgiát. A karakterek (a mosómedve, a kaméleon, az sas) tényleg élőek és szerethetőek, és bár a vizuális effektek nem mindig tökéletesek, pont ez ad neki egyfajta bájos, kézműves hangulatot. Szívesen nézném újra, főleg gyerekekkel együtt.
Ez a film teljesen más, mint amit mostanában láttam: Johanne belső hangja (a narráció) olyan mélyre visz, hogy sokszor azon gondolkodtam, tényleg megtörtént-e, amit mesél, vagy csak vágy. A fényképezés, Oslo atmoszférája és az apró gesztusok együtt alkotják az igazi varázst. Persze, a voice-over néha túl sok, de összességében nagyon betalált nálam.
A poénok néhol klisések, és a főhős teljesen átlagos, de valahogy mégis bejött ez az all inclusive fényár és a műkincses szál őrületes bekattanása. Csak simán élvezhető.
70 Vaiana (2026)