Csalódás semmiképp, de nem is lett mestermű. A film sokszor profin néz ki, zenei hangulat jó, összhangban van a kor hangulatával – vallási és hatalmi kérdések, morális dilemmák tényleg több réteget adnak. De hiányzik néha a karakterek között az igazi kémia, meg olyan pillanatok, amik után tényleg utána gondolsz valamire. Ha csak kikapcsolódni akar valaki, remek választás; ha valaki mélyebb történelmi drámát vár, ott lehet, hogy csak részben váltja be.
Az Alfie Williams lett a favoritom, le a kalappal az ifjúság előtt – komolyan zseniálisan adja vissza a kamasz traumákat. A kettős Brit-képkocka – otthon vs. város – totálisan működik, és Ralph Fiennes-lel meg valami mágikus.
45 1242 – A Nyugat kapujában (2025)