signeta

Ez tipikusan az a francia vígjáték, ami nem akar többnek látszani annál, ami: laza, kicsit abszurd, néha túltolja a karaktereket, de közben szórakoztató. Nekem működött az egész falusi káosz + új szomszédok kombó, és végig volt egy jó ritmusa.

Őszintén, ez a folytatás full nosztalgia-trip, de közben meglepően aktuális is. A divat + média világának változását tök jól hozza, Miranda még mindig ikon. Néha kicsit kiszámítható, de a vibe és a humor simán elviszi.

Ez a film kb. olyan, mintha egy múzeumi tárlatvezetést néznél mozivásznon, csak sokkal hangulatosabban. A festmények részleteit brutál jól mutatja, és közben Caravaggio elég kaotikus életét is kibontja. Néha kicsit „tanórás”, de összességében nagyon beszippant.

Az Agyugrász tipikusan az a rajzfilm, ami gyerekeknek vicces, de felnőttként is el lehet rajta gondolkodni. A sztori az állatok és az emberek kapcsolatát boncolgatja, néha kicsit komolyabb hangvétellel, de közben tele van abszurd humorral. Nem tökéletes, de eléggé egyedi élmény.

Imádni valóak a kis vignettek: gyerekek lovagolnak, férfiak késsel tanítanak, kondorok keringenek fölöttük. Nincsenek narrátorok, szó sincs beszélgetős dokumentumfilmről, de mégis olyan erős a jelenlét, hogy belesüppedsz. Néha viszont nagyon lassan csordulnak az események.