A film címén kívül Key Largo egy kis sziget neve is Florida közelében. John Huston második, háború után, 1948-ban készített noir-ja Bogart, Bacall, Robinson szereplésével. A Bacall-Bogart házaspár negyedik, egyben utolsó közös szereplése. Terveztek egy ötödiket is, de Bogart halála megakadályozta. Szubjektív, de szerintem Lauren Bacall ebben a legszebb a védjegyévé vált alulról felfelé nézésével és a divatot teremtett hajviseletével. Magától értetődik, hogy Edward G. Robinson játszotta a bandavezért. Alakítása annyira ellenszenves, hogy szinte hányingerem támadt tőle, ez volt a specialitása, bár elég ritkán, de játszott kedvelhető figurát is (például: Richard Wanley professzort az 1945-ös „Nő az ablak mögött”-ben. Annak a filmnek a végét jobb, ha elfelejti az ember!) A szóban forgó film nem éri el az igazi klasszikus Huston-filmek színvonalát, gondoljuk csak a „Máltai sólyom”-ra, vagy az 1961-es „Kallódó emberek”-re (itt a sztárparádé jelentősen „megkönnyítette” a dolgát, de szegény Marilyn Monroe-ra ez biztosan nem vonatkozik.) A zömében egy helyszínen játszódó, klausztrofób hangulatot árasztó darab a jó noirok közé tartozik, de nem zseniális.
A film címén kívül Key Largo egy kis sziget neve is Florida közelében. John Huston második, háború után, 1948-ban készített noir-ja Bogart, Bacall, Robinson szereplésével. A Bacall-Bogart házaspár negyedik, egyben utolsó közös szereplése. Terveztek egy ötödiket is, de Bogart halála megakadályozta. Szubjektív, de szerintem Lauren Bacall ebben a legszebb a védjegyévé vált alulról felfelé nézésével és a divatot teremtett hajviseletével. Magától értetődik, hogy Edward G. Robinson játszotta a bandavezért. Alakítása annyira ellenszenves, hogy szinte hányingerem támadt tőle, ez volt a specialitása, bár elég ritkán, de játszott kedvelhető figurát is (például: Richard Wanley professzort az 1945-ös „Nő az ablak mögött”-ben. Annak a filmnek a végét jobb, ha elfelejti az ember!) A szóban forgó film nem éri el az igazi klasszikus Huston-filmek színvonalát, gondoljuk csak a „Máltai sólyom”-ra, vagy az 1961-es „Kallódó emberek”-re (itt a sztárparádé jelentősen „megkönnyítette” a dolgát, de szegény Marilyn Monroe-ra ez biztosan nem vonatkozik.) A zömében egy helyszínen játszódó, klausztrofób hangulatot árasztó darab a jó noirok közé tartozik, de nem zseniális.