A két pápa

Bár a két főszereplő zseniálisan alakított, úgy érzem, ők vitték el a vállukon az egész történetet. Én a film első felét eléggé untam, később kezdett csak lekötni, ahogy formálódott a barátságuk, és a két pápa személye előtérbe került. Ezért csak három csillagot tudok rá adni.

"Én vagyok a világ legnagyobb ateistája" – szoktam mondani. Mégis a megjelenést követő 1 év alatt 3x néztem meg a filmet, annyira tetszett. Úgy gondolom, hogy a vallás és a hit kérdése az utóbbi évtizedek alatt annyira szoros lett, hogy sokak szerint... Teljes kritika

Nem tudta végig lekötni a figyelmemet, pedig érdekes mondanivalója film. Meg fogom nézni újra, koncentráltabban. A színészek remekek, nagyon jól alakították a pápákat. Megosztó filmek közé tartozik.

Egy pápa tisztsége élethosszig tart, és nem volt jellemző, hogy egy pápa önként lemond, ezt XVI. Benedek (Anthony Hopkins) megtette. Életem során két pápaválasztást láttam a tévében, ezeket az eseményeket nosztalgikus érzés volt látni most megfilmesítve, sokkal érdekesebb volt, mint amit az átlagembernek bemutatnak. Annyira hitelesnek tűnnek a filmben látottak, hogy könnyen hihetőnek és valóságosnak tűnhetnek. A történet két fontos egyházi szereplő kapcsolatáról szól, az elején és a végén történnek meghatározó egyházi események is. Anthony Hopkins zseniálisan alakít a filmben, azóta is ha felmerül XVI. Benedek pápa neve valamilyen kontextusban, akkor egyből a színész arca jelenik meg előttem. Életrajzi filmnek is betudható, sokat megtudunk Ferenc pápa (Jonathan Pryce) előéletéről, érdekes nagyon. Gyakran ugrálunk a cselekmény ideje alatt térben és időben. Nem csak a karakterek, hanem a valódi személyek is közel kerülnek hozzánk a végére, és nehezen tudjuk elengedni őket. Itt minden egyes párbeszédnek súlya van, nem csupán vallási perspektívából. Ajánlom bármely vallás követőjének.