Családi drámák a nemzeti parkban

2025.09.01 11:29 kabel Olvasottság: <100x

0

A Sziklás-hegység lenyűgöző világa és egy skandináv krimi keveréke a Vad természet. Nem misztikus sztori ez, inkább egy családi dráma enyhe gyilkossággal fűszerezve. A sorozat ismert vizeken hajózik, és remek szórakozás lehet a zsáner kedvelőinek egy unalmasabb vasárnap délutánra, ugyanakkor nem elég mély vagy izgalmas ahhoz, hogy igazán maradandó alkotás legyen. Ha természetfeletti jelenségeket vagy okosan kidolgozott narratívát keresel, ez nem a te sorozatod.

A Vad természet nem kimagasló széria, de a remek alakítások, a magával ragadó látványvilág és a szomorú, de földhöz ragadt figurák szépen keverednek ebben a detektívmesében. Tipikus amerikai sorozatos klisék is felsorakoznak, egészen a lezárásáig, ahol felerősödik a skandinávkrimi-szál, és csavart csavarra halmoz a cselekmény, hogy aztán a túlkomplikált narratíva egyszer csak a semmiből feloldódjon, és jövő héten már egy új krimitörténet után keresgélhetsz az N-betűs streamingszolgáltató végtelen könyvtárában.

A történet szerint holtan találnak egy lányt a Yosemite Nemzeti Park egy csúcsán. A különös haláleset váratlanul éri a park rendészetét, mi állhat a lány halála mögött?

Az előzetes alapján azt hihetnénk, valami misztikus erő lesz minden mögött, és engem ez vonzott be először a sorozatba, mely az első pár epizódjában népi horror-irányba kacsingat, és nem igazán tárja még fel titkait.

Számos ismert elemre építkezik a cselekmény. Elvált szülők, alkoholista detektív, paraszt rendőrök, fegyvert ragadó helyiek és lekezelő vezetők. Még egy enyhe indián vonal is megjelenik, és tematikailag a történet mintha erre fókuszált volna, hisz több cserbenhagyott embert ismerünk meg, mely párhuzamba állítható azzal, ahogy az Egyesült Államok kormánya az út szélén hagyta a bennszülött amerikaiakat. Azonban ez a szál képtelen valódi kritikát megfogalmazni állapotukról.

Eric Bana játéka kiváló, szegény Sam Neill azonban alig kap pár jelenetet, ám a pálmát a Lily Santiago által alakított újonc ranger viszi el, aki meglepően szép mélységet kölcsönzött elsőre egyszerűnek tűnő figurájának. Főszereplőink mind a múlt elől futnak vagy helyüket keresik, a sorozat hosszan kitér kilátástalan menekülésükre, illetve traumájuk feldolgozásának hiányára. Ezt meglepően szépen sikerült bemutatni és körbejárni, és szinte végig a sztori központi narratív szála marad. Az írók ügyesen összefűzték a gyilkosság feloldását és szereplőink belső utazását is. A történet egyetlen valódi morális dilemmája főhősünk utolsó döntése, mellyel nem biztos, hogy mindenki egyet tud érteni.

A sorozat mindent megtesz, hogy ne hasson unalmasnak, annak ellenére, hogy viszonylag kiszámítható az események sorrendje. Meglepően kevés komplikációt tár elénk a gyilkosság felderítése, nagyon kevés a vakvágány vagy tényleges detektív munka. A rend őrei sokszor véletlenek miatt futnak bele új nyomokba. Az események az utolsó két epizódban pörögnek fel igazán, de feszültség nem nagyon tudott kialakulni, a veszély nem állandó, ez pedig teret adott arra, hogy a sorozat inkább valamelyik család drámájával foglalkozzon. Az utolsó epizódokban eszméltek rá az írók, hogy alig haladt előre a detektívtörténet, így egyszerre több nyomot és mellékszálat zúdítanak a nyakunkba, elsőre követni is nehéz, melyik szereplő milyen kapcsolatban volt a többiekkel. Sajnos emiatt veszít az erejéből a lezárás, a gyilkosság megoldása nem üt elég nagyot, és a karakterfejlődés is katarzismentes marad.

Emlékezni fogsz erre a sorozatra egy év múlva? Nem valószínű. A Vad természetre könnyen rámondhatjuk, hogy még egy sorozat, mely A törvény nevében (2014) vagy az Easttowni rejtélyek (2021) és északi krimik sikerét próbálja Netflix-nézőkre váltani. Egy detektívmeséhez néha elég egy remek látványvilág és pár szépen eltalált karakterszínész, de remélem, a második évadra egy erősebb forgatókönyvvel készülnek.