Nem köteleztem el magam valamelyik zsáner mellett, bármi jöhet, ami le tud kötni, ki tud kapcsolni, vagy valami újat tanít. Végtére is erre való a mozi.
Nem számítottam rá, hogy ennyire meg fog érinteni. Az elején még simán egy zarándokfilmként néztem, aztán szépen elkezdett arról szólni, hogy mennyire nehéz szembenézni saját magunkkal. A két főszereplő kapcsolata is nagyon működik, és közben végig ott van az a különleges Camino-hangulat. Lassú, de pont ettől jó.
Ez a film kb olyan, mintha egy slow-motion családi beszélgetés naplója lenne, semmi popcorn akció, csak csendek, félmondatok és fura humor. Időnként elbírod, mert olyan nyers és őszinte a dinamika a szülők és gyerekek közt, de ha gyorsabb drámát vársz, lehet unalmas.
Tényleg nem akartam negatív lenni, de ez a Melania dokumentumfilm olyan volt, mint ha valaki visszajátszaná egy influencer hétköznapjait slow motionben. A rendezés néhol klisés, a tempó döcög, és egyszerűen nem fogott meg. Szinte semmi infó, ami ne lett volna unalmas a neten is.
Tényleg nem akartam negatív lenni, de ez a Melania dokumentumfilm olyan volt, mint ha valaki visszajátszaná egy influencer hétköznapjait slow motionben. A rendezés néhol klisés, a tempó döcög, és egyszerűen nem fogott meg. Szinte semmi infó, ami ne lett volna unalmas a neten is.
Tatum olyan, mintha egyszerre próbálna menő lenni és közben azt érezni, hogy „basszus, mit tettem”. A játékbolt-rezidencia ötlet annyira abszurd, hogy már működik, és Cianfrance tényleg behozza a hangulatot. Persze, néha lankad és kicsit hosszúnak érződik, de amúgy simán bejött.
87 El Camino – Találd meg az utad (2015)