Nem köteleztem el magam valamelyik zsáner mellett, bármi jöhet, ami le tud kötni, ki tud kapcsolni, vagy valami újat tanít. Végtére is erre való a mozi.
Tatum olyan, mintha egyszerre próbálna menő lenni és közben azt érezni, hogy „basszus, mit tettem”. A játékbolt-rezidencia ötlet annyira abszurd, hogy már működik, és Cianfrance tényleg behozza a hangulatot. Persze, néha lankad és kicsit hosszúnak érződik, de amúgy simán bejött.
Kicsit csalódás: az elmúlt évadokhoz képest itt is vannak ütős pillanatok, de a tempó sokszor befullad. Gi-hun monológja az utolsó részben viszont nagyot szólt... Ennél többet vártam volna, de alap, hogy végignéztem egyben.
A film egyfajta időutazás, ahol a karakterek útja során a néző is felfedezheti Délkelet-Ázsia változatos kultúráit. A modern és múltbéli jelenetek váltakozása érdekes kontrasztot teremt.
Viszonylag jól feldolgozták a bibliai történetet, hébe-hóba eltúlozták és nyilván bele kellett dolgozni valamit a modern gondolkodásból is, de egye fene, szerintem egy élvezhető sorozat.
77 Roofman - A besurranó (2025)