Nem köteleztem el magam valamelyik zsáner mellett, bármi jöhet, ami le tud kötni, ki tud kapcsolni, vagy valami újat tanít. Végtére is erre való a mozi.
Tényleg nem akartam negatív lenni, de ez a Melania dokumentumfilm olyan volt, mint ha valaki visszajátszaná egy influencer hétköznapjait slow motionben. A rendezés néhol klisés, a tempó döcög, és egyszerűen nem fogott meg. Szinte semmi infó, ami ne lett volna unalmas a neten is.
Tényleg nem akartam negatív lenni, de ez a Melania dokumentumfilm olyan volt, mint ha valaki visszajátszaná egy influencer hétköznapjait slow motionben. A rendezés néhol klisés, a tempó döcög, és egyszerűen nem fogott meg. Szinte semmi infó, ami ne lett volna unalmas a neten is.
Tatum olyan, mintha egyszerre próbálna menő lenni és közben azt érezni, hogy „basszus, mit tettem”. A játékbolt-rezidencia ötlet annyira abszurd, hogy már működik, és Cianfrance tényleg behozza a hangulatot. Persze, néha lankad és kicsit hosszúnak érződik, de amúgy simán bejött.
Kicsit csalódás: az elmúlt évadokhoz képest itt is vannak ütős pillanatok, de a tempó sokszor befullad. Gi-hun monológja az utolsó részben viszont nagyot szólt... Ennél többet vártam volna, de alap, hogy végignéztem egyben.
A film egyfajta időutazás, ahol a karakterek útja során a néző is felfedezheti Délkelet-Ázsia változatos kultúráit. A modern és múltbéli jelenetek váltakozása érdekes kontrasztot teremt.
36 Melania (2026)