Ha létezik olasz politikus, aki közismert hazánkban, akkor az egész biztosan Silvio Berlusconi. A populizmus „atyjaként” számon tartott exminiszterelnököt lehet szeretni, lehet gyűlölni, viszont lehetetlen nem tudomást venni róla. Paolo Sorrentino sem volt képes erre, filmet forgatott róla, Silvio és a többiek címmel. A rendező Berlusconi „viselt dolgai” közül azt választotta, amire (akár tagadjuk, akár nem) legtöbben először asszociálnak a politikus nevének hallatára: az „unga-bunga partik” néven elhíresült orgiákat, illetve általában Berlusconi konzervatív elképzelésektől igencsak távol eső nőügyeit. A Silvio és a többiek lassúsága ellenére érdekfeszítő film, tele szemet gyönyörködtető képi megoldásokkal. A bökkenő az, hogy politikusról filmet csinálni szinte lehetetlen politikai állásfoglalás nélkül. Ennek értékelése a néző részéről elkerülhetetlenül szubjektív. Ennek a tudatában írom le, a Silvio és a többiek engem nem győzött meg, leginkább az általa közvetített politikai üzenet (vagy inkább annak hiánya) miatt. több»
Akinek tetszett a Pókember: Hazatérés, az egyszerűen imádni fogja ezt a filmet. Azok akik már esetleg beleuntak az egy kaptafára készült Marvel eposzokba, azoknak különösen ajánlom, mivel a Pókember: Irány a Pókverzum! bebizonyítja, hogy lehet másképp is csinálni, és bőven van még potenciál ebben a műfajban. több»
Lars von Trier ismét egy botrányfilmet rendezett. Az ég pedig kék. Ezt a két dolgot nyugodtan vehetjük egyaránt természetesnek, mert hát a dán rendező filmográfiáját elnézve kevés olyan darabot találunk, ami így vagy úgy ne tudná valamilyen szinten kiborítani az átlag filmfogyasztót. Ez pedig egy jó dolog, elvégre miért is kellene mindenkinek a tömegízlést kiszolgálnia? A tabukat le kell dönteni, különben a művészet megreked egy szinten. Ma már természetesnek veszünk egy csókolózó párt a vásznon, de volt idő, amikor még ez is botrányosnak számított, illetve egyes kultúrkörökben még ma is az. Nekik A ház, amit Jack épített abszolút nem való, de nagyjából a mozizók kétharmadának sem. A többieknek viszont valami elképesztő bűnös élvezetet fog nyújtani. több»
Az Aquaman egy igazi színes-szagos kicsit old school blockbuster, ami ugyan nem fogja megváltani a világot, de minden hibája ellenére egy szerethető és rendkívül szórakoztató film lett. több»
A Ruben Brandt tömve van „összművészeti” utalásokkal, valóságos kavalkádja a hol kevésbé, hol igen gondosan elrejtett célzásoknak. (Elsősorban a filmes relikviákat gyűjtő washingtoni magánnyomozó révén) mozis utalásokat fedezhetünk fel lépten-nyomon, de a legkülönfélébb művészettörténeti „kiszólásoknak” tömegkelege lett elhelyezve a jelenetekben, nagyon sokszor gegek formájában. több»
A Grincs legújabb változata sokkal gyermekbarátibb lett, rengeteg szóviccel, és bár vannak hibái, mégis szórakoztató és élvezhető a gyerekek és a felnőttek számára is egyaránt. Egy karácsonyi családi mozizásnak mindenképpen ajánlanám, de nyilván, aki rajongó és kíváncsi, az így is úgyis beül majd rá. több»
Steve McQueen filmje nem tartozik a könnyen emészthető kategóriába: nyers, szókimondó és markáns társadalomkritika jellemzi. Valószínűleg nagyon meg fogja osztani a nézőket, van, akinek nagyon fog tetszeni, de biztosan lesznek szép számmal olyanok is, akik csalódottak lesznek, mivel az előzetesek nem ilyen filmet ígértek, hanem egy pörgős akció-thrillert. Viszont a Nyughatatlan özvegyek egy lassan csordogáló szociodráma, politikai fennhanggal megfűszerezve, ami elsősorban a #metoo irányzatot lovagolja meg. „Kicsit” sarkítva ugyan, de egy olyan kegyetlen férfias világot mutat be, ahol a nők csak kellékek, áldozatok, eltaposni való lények. Tudom nem túl nézőcsalogató, amiket eddig leírtam, de aki szereti a komoly mondanivalóval rendelkező alkotásokat, az bátran váltson rá jegyet mert nem fog csalódni. több»
Számomra nem jött át a mondanivaló, az Egy nap nem igazán nyerte el a tetszésemet. Maga az alapgondolat (a „szürke hétköznapokkal” vívott gigantikus harc) nagyon megfogott és magaménak is tudtam volna érezni. Viszont fájdalmas hiányt éreztem mindvégig. több»
Összességében tehát úgy gondolom, hogy A diótörő és a négy birodalom egy családbarát film lett, ami a gyerekeknek különösen élvezhető lesz, a felnőtteknek pedig pár óra kikapcsolódást nyújt. Akik viszont szeretnének már hangolódni egy kicsit a karácsonyra, azoknak kötelező, hiszen amellett, hogy miután kijövünk a moziból egy Csajkovszkij dallamot fogunk dúdolni, már hazamennénk karácsonyfát díszíteni. több»
A stáb szerintem nyaralni ment, de el kellet valahogy számolni a drága szállodát, hát forgattak is valami filmszerűt. Olyan is lett, lélek nélküli tucatmunka, ami hagy mély nyomot azokban sem, akik végül megnézik. több»
82 Silvio és a többiek (2018)