Úgy gondolom, pontosan így kell egy valós tragédiát filmre vinni. Szünet nélkül daráltam végig, annyira magával ragadott. Megrázó élmény: végig érezni a fájdalmat, a szomorúságot, a haragot és a bűntudatot. A politikától alapvetően – filmen innen és túl – hányingerem van, de itt döbbenetesen jól ábrázolták a hájas, gőgös politikai csürhét is, őszintén utáltam őket. Gratulálok a készítőknek, valóban remek munka.
Egyre jobban szeretem Hajdú Szabolcs filmjeit, és azt is, ahogyan ő és a színésztársai játszanak. Van bennük valami nagyon természetes, ami könnyen közelhozza a történetet. A virágboltos jelenetnél számomra teljesen eladta magát a film, azt különösen imádtam. Már azt hittem, értem, miről szól a Békeidő, de a befejezés mégis kérdőjel maradt bennem. Egyszerre volt kicsit zavaró és elgondolkodtató.
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, talán éppen ezért lett csalódás. A felénél már elkezdtem unni, mert onnantól a történet eléggé kiszámíthatóvá vált számomra, ezért a végső csavaron sem tudtam meglepődni. Összességében úgy érzem, hogy a film kissé túlértékelt, de egyszeri nézésre még elmegy.
Ez a film biztosan nem egy könnyed esti izgalom, jóval komolyabb témát próbál meg tálalni. Az alapja szerintem valóban igaz és valós problémára tapint, ez nem kérdés...
A skandináv filmeket mindig is kedveltem, de sorozatot eddig kevésbé néztem tőlük. A Tökéletes álca azonban jó belépőnek bizonyult: nem a pörgésről szól, inkább a lassú, csendes, hűvös skandináv atmoszféra teremti meg a feszültséget. Néha úgy éreztem, mintha a magyar Schneider Zoltánt látnám a képernyőn, ez még tovább növelte számomra az élmény élvezhetőségét. Nekem egynek elment.
Nekem kifejezetten tetszett az Apró mesék. Nem értek különösebben a filmes dolgokhoz, de az operatőri munka szerintem kimondottan jól sikerült – a színek és a hangulat annyira passzolnak egymáshoz, hogy teljesen beszippantott. Jó érzés volt látni, hogy nem a szokásos nézőpontból mutatják meg ezt a korszakot, hanem egy kicsit más szemüvegen keresztül, ami frissé és izgalmassá teszi az egészet. Alapból is pozitívan elfogult vagyok a magyar filmekkel, de ez akkor is megér egy esélyt. Tökéletes választás egy ködös novemberi délutánra, amikor az ember csak bekuckózna valami jó filmmel.
Kevés filmnél érzem azt, hogy jobb lett volna, ha nem látom a végét. Ez is erősen indul: izgalmas, feszült, még a lassabb részek is működnek, és a fordulatok is rendben vannak. A vége viszont nagy csalódás — tipikus, sablonos megoldás, amit már rengeteg film elsütött. Ennek ellenére egy próbát azért megér.
Számomra Stephen King már önálló műfaj . Az Álom doktor filmváltozatát is imádtam: lehet, hogy elfogult vagyok, de éppen ezért könnyű dolgom van, amikor azt mondom, hogy szerintem mindenképp érdemes megnézni. Nézzétek, nézzétek!
67 Heweliusz (2025)