Alsó osztályos gyerek szint A karakterek, a párbeszédek és a cselekmény nagy része azon a szinten van, amikor 11 évesen kipakoltam az összes állatfigurámat és szörny játékfigurámat, és egy általam előadott „forgatókönyv” alapján órákig harcoltattam őket egymással. Annyi a különbség, hogy ezek a filmek látványosabbak, mint amit én játszottam, viszont ilyen idétlen párbeszédeket szerintem én is ki tudtam találni.
Minősíthetetlen Minősíthetetlen és felháborító, ahogyan kiszolgáltatják Tolkien szellemi örökségét a woke-nak és a polkorrektségnek.
Még a látványra sem tudom azt mondani, hogy rendben van. A steril CGI-tájak, a műanyag páncélok és a karakterek kidolgozottsága is kritikán aluli.
Tim Burton egyedisége és tehetsége elvitathatatlan, de valahogy engem sosem talált meg a stílusa, így ez a film sem, aminek szintén nem tudom elvitatni sem létjogosultságát, sem egyediségét a filmirodalomban.
Az èvtized legjobb animációs franchise-a A filmvilág egy olyan korszakában, ahol a nyugati produkciók legnagyobb része már nem akar film lenni, csak egy politikai érzékenyítő eszköz, külön felemelő, amikor évente néhány alkalommal (évről évre kevesebb) találkozom egy olyan filmmel, ami még hordoz magában üzenetet, aminek van mondanivalója, és emellett élvezeti értéket is ad.
Ezek a filmek évről évre kevesebben vannak, és annál nagyobb hatásuk van. Az Agymanók második része a 2024-es év azon ritka darabja, amely valóban figyelmet és többszöri újranézést érdemel.
A történet komolyabb hangvételű, és komolyabb mondanivalót tár elénk, mint a méltán nagyra tartott első rész, a folytatások minőségbeli romlása nélkül. Bár a film és az „érz... több»
89 A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998)