Téli szünet

Egy kiváló film, mely ugyan a karácsonyi szünet idején játszódik, mégis bármikor megnézhető drámai mélysége miatt. Dominic Sessa és Paul Giamatti közös színészi játéka mélyen emberi, nincsenek felesleges körök, giccses megoldások, és manapság már en... Többnek is örül a nyájas néző. A cselekményszál pont annyira lassú, hogy a belső megélések kibontakozhassanak. A karakterek élete, jelleme fokozatosan válik láthatóvá, ami egy drámai film esetében mindig beválik. Itt is. A humoros megjegyzések is a karakterekre lettek szabva. Mindezektől válik ez a film őszintévé és élvezhetővé.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Alexander Payne 6 évnyi kihagyás után rendezett ismét, visszatérése pedig egy visszafogott, ám minden ízében kiforrott és emberi dráma. A Téli szünet egy mára már letűnt korszakba, a '60-as, '70-es évek fordulójára (nevezetesen 1970 karácsonyára) röp... Teljes kritika

A The Holdovers rengeteg érzelmet és életet kever nagyon szórakoztatóan és okosan ebben az egyszerre romantikus, vicces és melankolikus drámában. Mindezt szerethető karakterekkel tálalja egy remekül összerakott sztoriban, mely pont annyira komplex, a... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mindig jó alaphelyzet, ha egy zártabb helyszínen játszódik egy történet. Jó példa erre a Harry Potter világa vagy Szabó Magda remeke, az Abigél. Mások a szabályok, azonnal tudjuk, hogy szereplőink másképp viselkednek majd, mint a való világban megszoktuk. A téli szünetet nem csak a tanulók várják. Ezért sem örül Paul Hunham (Paul Giamatti), hogy váratlanul neki kell maradnia az iskolában azokkal a diákokkal, akik nem tudnak a vakációra hazamenni. Később úgy adódik, hogy már csak egy srác, Angus Tully (Dominic Sessa) marad, így a szakácsnővel hármasban töltik a szünidőt. A tanár furcsa ember. Magának való, széles látókörű, művelt férfi. Ugyanakkor pokróc természetű, és még büdös is. A nyilvánvaló generációs szakadéktól függetlenül is teljesen eltérő a diák jelleme. Flegma, a szabályokat nem tartja be – egy szóval: tinédzser. Ez a két ember összezárva nehezen jöhet ki, gondolnánk. És nem is tévedünk nagyot, ha a kezdetet nézzük. Ám az idő érdekes dolog. Ha pedig nehezebb távolságot tartani, a közeledés a másik út. Tanár és diákja szép lassan összecsiszolódik. Napról napra egyre jobban megnyílnak egymásnak, hol szövetségesek, néha már barátok. Ehhez sok segítséget nyújt a szakácsnő, Mary Lamb (Da'Vine Joy Randolph) mint tapasztalt és gyászoló anya. Egy korrekt fejlődéstörténet szomorkás és vicces, megható és tanulságos jelenetekkel. Ajánlom.

Nehéz újat mutatni karácsonyi film témában, de a Téli szünetnek szerintem sikerült. Azért persze nem definiálta újra a zsánerről alkotott képem, de egy kifejezetten kellemes meglepetés volt, amit ráadásul a kivitelezés miatt igazi élmény volt vásznon... Több látni! Szóval valahol meg tudom érteni a sok Oscar-jelölést, köztük a legjobb filmnek járó díjjal. Nagyon szeretem ezeket a könnyed komédiába csomagolt drámákat, hasonló volt a néhány hete HBO Maxon debütált Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret is, de ez már csak a megvalósítás miatt is jobban elkapott. Hiszen egészen a stúdió logóktól kezdve úgy érzi az ember, hogy egy 1970-ben forgatott filmet néz. A színeken kívül a celluloidra jellemző szemcsék és tökéletlenségek is megvannak, pedig az egészet digitális technikával rögzítették, nagyon meglepett, hogy utólagos szűrőzéssel ennyire jól meg tudták ezt csinálni. Abszolút tudom ajánlani azoknak, akik nem szeretnék egy sivatagos bolygón tölteni a hétvégét, és inkább egy humoros, de mégis drámai és megható filmre ülnének be.

De jó volt végre jókedvű, értékes filmet nézni. Nagyon sok mindenről szól egyszerre, bravúrosak az alakítások, a '70-es évek vibe és a megvalósítások. Volt, amikor hangosan röhögtem, volt, hogy meghatódtam. Az idei év egyik kedvence lesz nálam. Ajánlom mindenkinek, aki valami igazira vágyik.

Az első jelző, ami eszembe jut erről a filmről, hogy: kedves. Mély, de azért nem túl mély. A hétköznapi – mégis az egyes ember számára a saját világot megrengető – tragédiák számos típusából bemutat egy-egy szeletet, kezdve a fiát háborúban elveszítő... Több, munkába menekülő anya gyászán át a magára hagyott fiú toposzáig. Paul Giamatti kétségkívül nagyot alakít. A képi világ remek, aki szereti a régi filmeket, az nagyon fog örülni, hogy a fényelés abszolút hozza a 70-es évekbeli filmek világát (ekkoriban játszódik a történet). Kicsit megidézi a Holt költők társaságát, kicsit a Nulladik órát. Lassan csordogáló, kedves mozi. Nincs nagy tanulság, nincs euforikus végkifejlet. De hát, az életben sincs mindig. És ez a film szépen bemutatja milyen – is – az élet.

Végig lelkizős film, és kellőképp vontatott ahhoz, hogy elnyerje a kritikusok tetszését. A karakterek viszont annyira jók, hogy lekötötte a figyelmemet még két órán túl is.

azt hiszem, az ilyen karácsonyi témájú filmek emelik valóban az ünnep fényét. Nem a szolgáltatók által gyártott banális "könnyfacsaró" karácsonyi szerelmes igénytelenségek. Paul Giamatti mindig is a kedvenceim közé tartozott. Remek színész, de most nem tudom eldönteni, ő vagy Dominic Sessa játéka tette remek szórakozássá ezt a mozit. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kis lelki feltöltődést az advent alatt.

Nagyon szerettem ezt a filmet. A múlt században játszódó alkotások egyébként is előnnyel indulnak nálam, de a Téli szünet nem csak emiatt vett meg magának. Ez a film olyan, mint egy forró, habos kakaó egy jéghideg téli estén, írni sem egyszerű róla. ... TöbbOlyan hitelesen hozták vissza a '70-es évek képi világát, hangulatát, de még a lassú, értékekkel teli, nem rohanós világot is, hogy a szívem teljesen megtelt. Mellőzve a hatásvadászatot, a nagy történéseket, a nagy érzelmi drámákat, mégis olyan pontosan kaptunk egyre többet és többet a három főszereplő jelleméből, hogy teljesen lekötötte a figyelmemet. Semmit nem túloztak el benne, nem volt túl érzelgős sem, nagyon sokszor egy-egy kép, gesztus mesélt a szavak helyett. A három főszereplő karaktere nagyon jó választás volt, ahogy az őket játszó színészeké is. Ebben a filmben nekem minden benne volt, annyi értéket felvonultatva mutatta meg, hogy mik az igazán fontos dolgok, hogy ezek után csak szeretni tudtam. Ilyen filmből kellene nagyon sok! Én ennek a filmnek adtam volna az Oscar-díjat idén.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Magával ragadott... Ezt a hideg téli karácsonyi filmet jómagam is ebben a hűvös időben „filmes fényben”, mamuszzokniban, jól betakarózva, chipset majszolva és szilvás-vaníliás teát kortyolgatva néztem oly jólesőn... Érdekes... ilyenkor felteszi magában az ember ott legbelül azt a kérdést: mit ki nem vált pár emberből a kényszerösszezártság... ugye? Akiről azt gondolná az ember, hogy gonosz és rosszindulatú, de ha megnyílik (kényszerű helyzetében), kiderül, hogy mégiscsak van szíve és lelke, csak ott, ahol jelenleg van és tanít, mégis a vasszigort és maradiságát vetíti a diákokra... mert úgy véli, az a helyes viselkedésmód(ja). És a kissé morci, de annál inkább lazább gondolkodású konyhás néni, aki elvesztette legfőbb kincseit... a párját s majdan fiát. Csak kicsinyke megmaradt rokoni szálakba kapaszkodhat már, s a szeretett munkájába vigaszképp. Az örök lázadó diák, kit semmibe vesz az anyja, aki segélykiáltóan próbálna családjához tartozni... mindhiába, így balhét, balhéra, iskolát, iskolára halmoz folyvást. Kialakul 3 „viseltes ember” között 1 vékony barátságszál a maga keretei között 2 hét leforgása alatt. Nincs túlspilázva, csak sodródnak, és némiképp változik jellemük arra a kis időre, s talán majdan a továbbiakban is... ki tudja? Nagyon tetszett a film milyensége, a 70-es évek visszatekintése mind stílusilag, képileg... szuper lett. Örülök, hogy legalább a női mellékszereplőnek kijutott 1 Oscar-díj az 5 jelölésből.

Annak ellenére, hogy ez egy viszonylag egyszerű film, szerintem magvannak a maga mélységei, amelyek remekül átszűrődnek a karaktereken keresztül.

Nem bonyolítanám túl, egy nagyon jó hangulatú, komoly érzelmeket rejtő, de mégis vicces, szórakoztató alkotás.

Érezhető, hogy a színészi alakítások tartják meg ezt a történetet, amely nincs túlbonyolítva, de mégis magával viszi az ember.