Vélemények (27)
Számomra a semmiből bukkant elő ez a film. És ha már elém került, el is indítottam. Adott az előző verzió, de ha azt nem ismerném, akkor sem tudott volna meglepetést okozni a történet. Én élvezettel néztem végig. Valahogy mindig egy kisebb lelki megnyugvást okoz bennem egy ilyen „igazságosztós” film.
Én azt mondom, le a kalappal a Jake Gyllenhaal–Conor McGregor páros előtt, akik nagyon komoly bunyót tolnak ebben az új feldolgozásban. Aki jobbat tud, álljon már elő, és próbálja ki magát. Nekem van némi közöm a küzdősportokhoz lévén, hogy évekig taekwondoztam és bokszoltam is az első nagy sérülésemig, plusz azóta is nézem a profi bokszot + MMA-t. Így azt mondom, eléggé rendben van, amit csinálnak. Nem rossz az egész film, bár az igaz, hogy a 89-es eredeti sztorit ismerve a remake érzés sokat levon a végeredményből. A 2024-es változatot elsősorban a fight-fanatic tábornak ajánlanám, a hozzám hasonló küzdősport rajongóknak, mert nekik nosztalgikus fan-service abból a világból, amikor még tényleg bele lehetett futni egy verésbe bármelyik diszkóban (mondjuk nem Conor McGregoroktól). Az értékelésem a bunyók miatt négy csillag és 80%, a script és a rendezés inkább közepeske, és nagyívű alakításokat sem nagyon kapunk. De a végső üzenetem: le a kalappal a küzdő páros előtt, mert nagyon tetszetős, amit elővezetnek.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Szerencsére ma már mindenki celeb, „sztár”, youtuber, tik-tokker meg minden más, olyan, aki tehetségtelen, lusta, és fogalma sincs, mi az a munka és a becsülete! Magyarul dupla nullás senkik! Na itt elviszi ezt a prímet Conor McGregor, aki idétlenked... Teljes kritika
Hogy lehet ennyi klisét összelapátolni és egy ennyire gagyi filmet összehozni? A Road House-nak nincs identitása, dolgok történnek, aztán unalmas, szanaszét gyorsított akciójelenetek jönnek, és mindenki elfolyik, annyira laza a történet. Jake Gyllenh... Teljes kritika
Akármennyire is szerettem volna szeretni ezt a filmet, nem sikerült, Doug Liman miatt pedig kimondottan csalódás. Nekem ez nagyon lapos volt, Dalton személyes drámájából rengeteg dolgot lehetett volna kihozni. A bunyók meg, szuperhősfilmekben nem lát... Több
Egy oldschool magányos bosszúállós remake-et látunk, én az eredetit nem ismerem Patrick Swayze-vel, és kicsi is az esély rá, hogy megnézzem, mert a néhány évtizeddel ezelőtti ilyen csihipuhis filmek ma már általában elég elavultan hatnak. Úgyhogy csak a Charles Bronson-féle Bosszúvágyhoz tudom hasonlítani, nagyjából ugyanazokra a kisemberi érzésekre alapoz, szeretjük nézni, hogy egy kitesizett hős leszámol a sok köcsöggel. És Gyllenhaal meglehetősen jól ki is van tesizve, az elmúlt éveket bizonyára konditeremben töltötte. De nem ez a legnagyobb dobása, hanem az, hogy nagyon viccesen adja elő ezt a bosszúálló hős figurát. Nincs mélyebb jelentéstartalom, nincs semmi túlgondolnivaló, szórakoztató akció van, mely megfelelő minőségű popcornnal remekül fogyasztható. Eltartott kisujjú elitista fanyalgásnak itt nincs helye. Néha a vége felé túltolják a bunyót a pszichopata, hegyomlásszerű ellenlábassal, ott a CGI is meg-megbotlik, de nem szabad ezt szigorúan venni, nem az Oscarral mentek a készítők. Doug Liman mint rendező eddig elég vegyes teljesítményt nyújtott, akad neki jól sikerült Bourne-filmje, de ő jegyzi a szerintem kínosan gagyi Hipervándort is, ez most éppen elég korrekt lett.
Nekem ez a film nagyon bejött, pedig nem igazán szeretem a verekedős filmeket. Azért is esett a választásom erre a filmre, mert a szereplők között ott van a Conor McGregor, az ír származású kevert harcművész, az MMA pehelysúlyú és könnyűsúlyú harcosa, kétszeres világbajnok harcművész. A filmben látottak alapján nagyra értékelem a kemény munkát, amit ezekben a harci jelenetekben végeztek! Ez egy szórakoztató film volt az elejétől a végéig. És az a kis puliszka Jake Gyllenhaal is hogy kipattintotta magát, apám, micsoda kockahas, izmos váll. Amúgy Jake és Conor rajongó vagyok, szóval ez egy szürreális óra volt számomra. Az ilyen filmek nem valók mindenkinek! Nem mindenki szereti a verekedős filmeket, vagy ha kedveled a Jackie Chan-, esetleg Jet Li-filmeket, vagy akár Bud Spencert, akkor értékelni fogod ezt a filmet! Mostanság nem nagyon forgatnak ilyen verekedős filmeket, pedig nagyon szeretném, ha a mozikban is adnák! Amúgy Conor Anthony McGregor sohasem lesz egy Oscar szintű színész, de itt jó munkát végzett. Az a grimasz vigyor az arcán bunyó előtt, közben és után mindent vitt. Mint anno a ketrecben, mikor 4 mp alatt elintézte KO-val ellenfelét, azóta is ez egy megdönthetetlennek tűnő világrekord. Ez a film nem az, de megéri megnézni.
Hasonló filmek
Nem vártam tőle sokat, mert általában az ilyen évekkel később elővett újra-megfilmesítések nem szoktak jók lenni, de ez egy kiváló remake. Egy izgalmas, otthoni esti mozinak tökéletes. A főszereplő és az ellenfele is jól hozza a karakterét, a bunyók ... Több
Gyllenhaal nem is lehetne szálkásabb annál, amit itt elővezet önmagából. Fura, hogy a mozgása, amikor nem verekszik, teljesen mackós és megfáradt (sőt belassult), majd amint bunyóra kerül sor, villámgyorsra vált. Ami Conor McGregort illeti: 2019-es első visszavonulásáig nagy kedvencem volt, mert iszonyú ütőerővel küzdött mindig a kevert harcművészet világbajnokságain. (Csúcson szerintem 2015–2016-ban volt.) A 2024-es Országúti diszkóban is meggyőzően bunyózik. A film alaptörténete nem túl nagy szám, kb. követi az 1989-es sztorit: adott egy helyi kiskirály, aki a floridai tengerpart egy adott szakaszán mindent meg akar szerezni magának. Ám a Road House tulajdonosnője nem akarja eladni bárját, inkább felveszi Elwood Daltont (Jake Gyllenhaal), a legendás bunyóst és kidobóembert. Ám a rosszfiúk nem nyugszanak, Floridába hívják az őrült Knoxot (Conor McGregor), aki kész élet-halál küzdelmet vívni Daltonnal. Közben most is felbukkan egy csinos doktornő, akit a portugál származású Daniela Melchior alakít. Bár a dramaturgia nagyon gyenge, a bunyók miatt jár a 4 csillag.
Kevesen hitték volna, hogy pont ezt a mozit is érdemes újrafeldolgozni. Lehetséges, csak máshogyan. Persze az eredeti történet sem egy Byron-mű, mégis valahogyan arra a korszakra és azokra a karakterekre volt kitalálva. Egy újabb fércmű, melléfogás – ami már annyira kezd jellemző lenni a mai filmgyártásra.
A 2024-es Országúti diszkó remake-ről elmondható, hogy egy ilyen film már nagyon kellett a mai filmes felhozatalból. Mert ez a film szerintem nagyon jól sikerült! Arra van, hogy leülj, megnézzed, és úgy állj fel, hogy jól szórakoztál rajta. Jó a film humor világa is, a bunyók is nagyon jól vannak megcsinálva, tetszett az is, hogy nincs teli vagdosva az akciójelenet, így mindent jól lehet látni. Nagyon hangulatos is, nekem tetszett a környezet, a karakterek is tök jók (némelyik azért nem), és unatkozni nem igazán lehet rajta szerintem. Jake Gyllenhaal nagyon ki pattintotta magát, nem ez az első eset, hogy ilyet csinál, de dicséret illeti, hogy csak e film kedvéért tette meg ezt, és amúgy, mint mindenben, itt is jól hozza a rá szabott karaktert, tényleg jól alakít! Conor McGregor meg önmagát adja, de annyira nem veszi magát komolyan, hogy látszik rajta, imádja ezt a szerepet és a néző is jól szórakozik a karakterén. Egy kicsit hajaz a 90-es évek akciófilmjeire, de tényleg el kellett már egy ilyen film, nekem tetszett, jó szórakozást nyújtott!
Nem sokban különbözik az eredetitől, tekintve, hogy ez sem akar több lenni, ami valójában. Egy egyszerű, sablonos, verekedős jelenetekben tobzódó B film ismert színészekkel. McGregor bár ugyanazt a karaktert játssza el, akit a UFC gálákon is láthattu... Több
Miután elkészült a blogomon is saját elemzésem (egyetlen posztban a régi és új Országúti diszkóról), itt is leírnám gondolataimat kicsit más szemszögből a két filmről. Az eredeti, 1989-es Országúti diszkó gyermekkorom nagy kedvence volt és sztorijában ez a 35 évvel későbbi változat is kb. követi a régi nyomvonalat. Ezúttal a helyszín a floridai tengerpart, a bár pedig, amit meg kell menteni a helyi kiskirálytól, egyszerűen a Road House. A központi karakter most is egy legendás kidobóember, aki 89-ben Patrick Swayze volt, most pedig a szálkásra gyúrt Jake Gyllenhaal lett. Az ellenfél viszont nem más, mint a 2015 és 2020 közötti évek sztár MMA-harcosa, az ír Conor McGregor. Két kipattintott figura, akik méltó ellenfelei egymásnak. Ez a kijelentés persze inkább Gyllenhaalt dicséri, akinek a vásznon kb. minden idők egyik legjobb bunyósával kell felvennie a küzdelmet. A végeredmény egy küzdelmes, bunyós mozi, melynek az alapsztorija ugyan nem túl érdekes, de jeleneteiben egészen izgalmas. Azért az eredeti 1989-es történet dramaturgiájában köröket ver erre az új változatra, viszont a bunyók színvonala egyértelműen ebben a jobb. Értékelésem 4 csillag egyébként mindkét filmre.
