Ez nem tudom, mi akart lenni. A legnagyobb színészek pedig csak pár percig szerepelnek, úgyhogy még csak miattuk sem érdemes megnézni.
Az 50-es évek Amerikájába visszarepítő Wes Anderson-rendezés, az Asteroid City egy kimondottan idegesítő film. A mesterséges színvilág rettenetesen zavaró és még inkább műanyaggá teszi az egészet. Bár rengeteg sztár szerepel a filmben – Tom Hanks, Scarlett Johansson, Margot Robbie, Adrien Brody, Bill Murray, Liev Schreiber, Matt Dillon, Willem Dafoe, Edeward Norton –, ők sem képesek megmenteni a végeredményt. Az pedig szürreális és gyengécske. A központi téma egy sivatagi kisváros ifjúsági csillagász-találkozója, amely egyszer csak átvált az idegenek fenyegetése miatti teljes elzárásra a külvilágtól. A mesterséges légkör és színezet ettől a ponttól még mesterségesebb lesz. A karakterek valószínűtlenek, a konfliktusok pedig műviek. De a legnagyobb gáz a filmmel az, hogy bepaliznak nyolc-tíz öregedő sztárt, akik méltatlan helyzetben csinálnak hülyét magukból. És nem jópofán. A másik nagyon dühítő dolog az a színezés. Nem tudni, milyen hatást reméltek ettől, de rettenetes. Ez marad meg leginkább bennünk utána.
Wes Anderson nevét hallva, olvasva aligha van olyan mozirajongó, aki ne tudná azonnal, hogy mire számítson. A rendező stílusa elvont, abszurd, ezer közül is felismerhető. Egyedi kézjegyét, az erőteljes stilizációt pedig talán még egyszer sem járatta ... Teljes kritika
Ez nem volt mindenkinek való, úgy látom a reakciókból mindenféle filmes oldalakon. Úgyhogy elöljáróban egy jótanács: csak az nézze, akinek bejött A Grand Budapest Hotel meg A Francia Kiadás. Nekem állatira tetszett, egyszer kimentem fagyiért a konyháig, de addig is muszáj volt leállítani, egyszerűen nem lehetett kihagyni egyetlen képkockát se. A mondanivalót könnyen dekódolhatónak találtam, ha valakinek nem jött át, érdemes leguglizni, biztos van fenn megfejtés a neten, én most inkább nem spoilereznék. Ja, mindenki IS szerepel a filmben.
Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, ha láttál egy Wes Anderson-filmet, akkor mindet láttad. Nagyon egyedi a stílusa, ugyanakkor képtelen igazán megújulni, amit mondjuk nehéz felróni neki, amíg ilyen szeleburdi filmeket készít. Amúgy ez lehet a leg... Több
A kreativitás hiánya újabban filmbeli nagyságokat ölt. Lehetne részletezni, hogy miért. Miért nincs mondanivalója a mai filmeseknek? Talán az ihlet, az eredeti ötlet, a sok embert érintő témák egyéni megfogalmazása filmes nyelven megkívánna olyan, az életben elszenvedett tapasztalásokat, amik végül a kreativitásban törnek felszínre. Nagyjából ez hiányzik. És nyilván a kultúra más területein is érezhetjük, hogy a kapcsolati és az egzisztenciális tőke képes ilyen, és az Asteroid Cityhez hasonló minőséget alkotni. El kellene kezdeni tehetségeket keresni, hogy végre legyen ennek az őrületnek végre. Vagy legyenek szívesek odaírni a filmhez, hogy bocsi, csak unalmunkban szórakozunk, te meg fizesd ki, balfék. Dadaizmusból is megárt a sok.
A Wes Anderson-filmek elsősorban stíluson utaznak, és általában egy-egy kisebb témát dolgoznak fel, felszínesen izgalmas karakterekkel. Az Asteroid City azonban megpróbál egy mélyebb témát körüljárni: a filmben Wes Anderson saját magát és alkotói képességét tárgyalja ki. Ezt egy metaköntösbe csomagolja, a film egy film létrehozását mutatja be. Na most, maga a film lényegében random jelenetek összessége, melyben szinte robotikus karakterek próbálnak érezni dolgokat. Hogy pontosan mit, az interpretációfüggő. Lehet az egyik karakter halálának feldolgozása a központ, lehet az életcélok hiányának keresése az, lehet valami meghökkentő esemény feldolgozása. És lehet mindhárom. Mindezt érzelmileg visszafogott módon látjuk. A film egyáltalán nem akar válaszokat adni, és igazából van annyi koherencia a történetben, hogy ez nem is baj. A története mindenféle analízis nélkül is megállja a helyét, hisz a rendező stílusa és furcsa karakterei végig izgalmasak maradnak. Még akkor is, ha a fel kell ébrednünk a film végén.
Ez nem az én történetmesélési stílusom. Nekem ez nagyon művi, elvont. Inkább Wes Anderson rajongóknak ajánlom, máskülönben csalódás lesz a végén.
Üdítő élmény volt megnézni ezt a filmet, ami számos műfaj peremén egyensúlyoz, ám olyan könnyedséggel és humorral, ami mindenképp beemeli a többszörnézős kategóriába. Rég jöttünk ki ilyen élménnyel moziból, mindenképp ajánlanám megnézésre!
Kifejezetten szórakoztató film, kiválóan szereplő színészgárda. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Wes Andersont és a műveit. Illetve azoknak is érdemes megnézni, akik szeretik a művészfilmeket.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
