UmpaLumpa

Imádtam, hogy a film nem akar nagy erkölcsi tanmeseként fellépni, hanem inkább finoman, képileg és érzelmileg tol velünk egy utazást a múltba. A karakterek (az unokatestvérek) sokféleképpen eltérnek, mégis van köztük valami közös: az örökség és a családi kötelék. A századfordulós Párizs hangulata tele van művészettel, festészettel, fotográfiával, olyan volt, mintha festménybe csöppentem volna.

Annyira szép a látvány, a kosztümök tényleg mesések. Ozpetek megint csodás nosztalgiával dolgozik, de szerintem ez már kicsit túl van díszítve: néha olyan érzés, mintha szebb akarna lenni, mint amilyen valójában.

A cselekmény néha túlzásba esik, de az üzenet erős: a társadalom gyakran cserbenhagyja azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre. Nem egy könnyű néznivaló, azt azért tegyük hozzá.

A vizuális megjelenítés lenyűgöző, a díszletek és a fényképezés elsőosztályú. A történet azonban néha kiszámítható volt, és hiányzott belőle az a bizonyos plusz.

Bár erősen klisés film, a hangulata nekem nagyon bejött, de szerintem egy sokkal jobb szereplőgárdát is találhattak volna.