Nem biztonságos karantén Miután szinte az egész világot térdre kényszerítette a 2020-ban világjárvánnyá minősített Covid, rövid időn belül számos film készült a betegség eredetéről, lefolyásáról és a hatásairól, amit szinte mindenki a világon megérzett. Elsőként dokumentumfilmek formájában találkozhattunk azzal, hogy milyen hatásai voltak az emberek mindennapjaira a világon végigseprő járványnak, de csakhamar a szórakoztatóipar lehámozta magáról e témával kapcsolatban a dokumentumfilmes zsánert, és jó pár más műfajú produkciónak is szerves részét képezte eme világjárvány. Bevallom, láttam már korábban egy-két olyan horrorfilmet, amelyben feltűnt a covid-járvány, de azon alkotások leginkább amolyan ZS kategóriás, ava... több»
Csupán egy tucathorror, de még ahhoz is kimondottan rossz Így az év vége felé mindig böngészek egy kicsit az adott év kevésbé ismert horrorfilmes felhozatalában, és így akadtam rá John Rosman bemutatkozó filmjére, a New Life-ra. Elöljáróban semmi sem utalt arra, hogy valami rejtett gyöngyszemre találtam volna rá jelen filmünk esetében, de az előzetese alapján azt se gondoltam volna, hogy a pocsék feliratú tartályban lenne a helye az adott filmünknek, így hát adtam egy esélyt jelen produkciónknak. Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének jelen filmünk!
Ami nagyon hamar bebizonyosodott számomra jelen filmünk esetében, az az volt, hogy a forgatókönyvírónk, John Rosman finoman szólva se produkált valami emlékezetest történetszinten. Tulajdonképpen ... több»
Erdő mélyén óvakodj embertől és farkastól egyaránt Sok szép és jó dolgot hallottam már a Shawn Linden által rendezett, 2020-as Hunter Hunter című kanadai filmről, de mindeddig még nem jutottam el addig, hogy én is megnézzem eme produkciót, és hogy véleményt is alkossak róla, egészen az elmúlt napokig. Nos hát azt kell hogy írjam, hogy egyáltalán nem voltak érdemtelenek a filmről olvasható pozitív kritikák, merthogy a Hunter Hunter című produkció valóban egy kellően erős alkotást lett. Persze odáig azért nem merészkednék, hogy műfaján belül egy egyedülálló produkció lenne, hisz jó pár történeti eleméhez lehetett már szerencséje a nézőjének más hasonló alkotások során, de ez vajmi keveset vesz el a film érdemeiből és annak erejéből.
Ha már fen... több»
Lordi szörnyek egy finn horrorban Folytatva a skandináv filmek hetét, ezúttal egy Finnországból származó produkcióra esett a választásom, méghozzá a 2008-as Odalenn című filmre, amelyet anno Pete Riski rendezett. Sok tekintetben egy igazán különleges filmhez lehet majd szerencséje a nézőnek itt, de mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenki meg fogja majd találni a számításait jelen produkciónkban. Na de lássuk hát, hogy mit is tartogat az Odalenn című film a nézőinek!
Jelen filmünk műfaját a legtöbb helyen a horror kategóriába sorolják, viszont jómagam inkább egyfajta dark/fantasynak nevezném, egy-két horrorisztikus elemmel megfűszerezve. Mint ahogy fentebb említettem, Pete Riski filmje számos tekintetben egy rendhagy... több»
Egy kellemetlen és egyben elgondolkodtató filmélmény Amennyire nagymértékben fogyasztom a Skandináv regényeket, annyira ritkán szoktam elmerülni a Skandináv filmművészetben, pedig hát nagyon is kedvelem őket, csak hát nekem szükséges egyfajta hangulat eme produkciókhoz. Na már most mivel az elmúlt napokban az ősz szinte ránk rúgta azt a bizonyos ajtót, és mivel 2024. 9.26 és 2024. 10.2. közt ismét megrendezésre kerül idehaza a Skandináv Filmfesztivál, ezért úgy gondoltam hogy mi lenne ha én is ennek a jegyében választanék magamnak egy esti filmet. Elsőként egy Dán-Holland koprodukcióval kezdenék, ugyanis a 2022-es Christian Tafdrup rendezésében készült A látogatás című filmjét, szinte az egekig magasztalták a legtöbb fórumon, ráadásul az ameri... több»
Kreáljunk arcot egy szellemnek Halottam már egy-két dolgot Sang-Gon Yoo 2004-es Arc című filmjéről, de mindeddig nem szántam rá magamat arra, hogy a rövidke játékideje ellenére, sort is kerítsek a megtekintésére, egészen az elmúlt napokig. A film megtekintése után kissé kavarogtak bennem a gondolatok arról, hogy miként is tudnám véleményezni az Arc című filmet, merthogy jelen esetben nem egy teljesen megszokott ázsiai kísértetfilmhez volt szerencsém, hanem annál egy kicsit eltérőbb alkotást tisztelhetek Sang-Gon Yoo filmjében. Lássuk hát, hogy milyen is lett jelen filmünk!
Mint ahogy fentebb már említettem, az Arc nem egy teljes mértékű ázsiai kísértetfilm lett (még akkor sem, ha szinte minden olyan filmes eszköz megtalál... több»
Ismételten egy olyan film, ahol felhasználták reklám céljából Stephen King nevét A filmgyártás gyorsan ráébredt arra, hogy Stephen King nevével szinte mindent el lehetett adni már a 80-as évektől, így történhetett meg az, hogy Mr. King egy 1978-ban megjelent novellás gyűjteményének egyik kisregényét (Néha visszatérnek), 1991-ben Tom McLoughlin tévéfilmre vitte, amely egy nagyon is gyengécske közepesre vizsgázott az én szememben. Majd 1996-ban Adam Grossman elméletben elkészítette a korábbi film folytatását Kárhozottak címen, bár valójában eme film sokkal inkább volt egyfajta újrafeldolgozása a 91-es Néha visszatérnek című filmnek, mint annak folytatása. Végül elérkezünk jelen filmünkhöz, és sokan úgy gondolhatják, hogy ennek, avagy a Kárhozottak című filmnek bármi köze i... több»
Hellraiser újragondolva Számos korábbi horrorfranchise jutott el oda, hogy Hollywood reboot formájában újragondolja eme klasszikus filmeket. Hogy mi volt szinte majdhogynem az összes rebootban a közös? Hát az, hogy a legtöbbször nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Gondoljunk csak a 2009-es Péntek 13. rebootra. Nem volt rossz, de a legtöbb néző nem igazán volt megelégedve vele. Vagy ott volt a 2010-es Rémálom az Elm utcában, amit a legtöbben azért szedtek ízekre, mert a filmbéli Freddy Krueger karakterének a hátterét alaposan megváltoztatták. Persze az én szememben azért voltak egészen jól funkcionáló rebootok is, mint például a 2018-as Halloween, avagy a szintén 2018-as Gyilkos kobold újrázása, a Leprechaun Return... több»
Minden téren a legpocsékabb Hellraiser-rész Kevés olyan horrorfilmes franchise jut az eszembe, ahol ekkora minőségi visszaesést tudnék mondani, mint a Hellraiser-filmeknél. Ugyanis míg az 1987-es első részét és az egy évre rá következő második felvonását eme filmes szériának még nagyon is jónak nevezném, de még az 1992-es Hellraiser III: Pokol a Földön című része is teljesen fogyasztható volt. Majd jöttek a további folytatásai, melyek közt voltak gyengébb, és voltak kimondottan rosszabb részek, de egészen, míg meg nem tekintettem a tizedik részét, egyet sem neveztem volna nézhetetlennek, de a Hellraiser: Ítélet című produkciójával végre ezt is kipipálhatta, miszerint e rész esetében elkészülhetett a legpocsékabb Hellraiser-folytatás. ... több»
Messze nem a legrosszabb Hellraiser folytatás Úgy közel két évvel ezelőtt elkezdtem újranézni a Hellraiser-filmeket, de valahogy megakadtam a 2005-ös Hellraiser: Hellworld után (ami akkor már a nyolcadik része volt a Hellraiser-filmes franchise-nak).
Bár soha nem tartottam magamat nagy rajongójának a Hellraiser-filmeknek, de az első három részét igazán nagyra tartom, viszont valahol a negyedik etapjánál elkezdődött a széria hanyatlása, és hát azóta is csak száguld lefelé azon a bizonyos lejtőn. Valahogy úgy jellemezném a harmadik Hellraiser-film utáni részeket, hogy akadtak elfogadható pillanatai, de egy minőségi horrorfilmhez azért igencsak messze voltak már. Na de térjünk rá jelen filmünkre, amiről elöljáróban csak annyit hallottam, h... több»
Harmatos ázsiai kísértettörténet Soha nem voltak a szívem csücskei az ázsiai kísértettörténetek, ugyanis a legtöbb esetben a már unalomig felhasznált klisékre építkeztek, így pedig ha a néző látott már mondjuk egy csokornyit eme filmes zsánerből, akkor igencsak kevés meglepetésben lesz majd része az épp soron következő, e műfajú produkcióban. Persze azért akadtak kivételek, amelyek képesek voltam mind hangulatban, mind pedig félelemkeltésben odatenni magukat. Bevallom, jómagam is emiatt kezdtem el nézni a 2005-ös Cselló című filmet, habár tartalmában nem úgy tűnt, hogy ez fogja megreformálni az ázsiai kísértettörténeteket, de úgy éreztem, hogy talán egy hangulatos alkotást tisztelhetek majd benne. Nézzük hát, hogy milyen is... több»
Az utolsó szög Az elmúlt napokban újra elővettem az Anakonda-franchise filmjeit, és mint oly sok filmes szériánál, eme franchise is pokoli mélyre süllyedt az évek során, leginkább minőség terén. Jómagam úgy érzem, hogy az Anakonda filmes szériájának a temetése akkor kezdődött meg, amikor 2008-ban az Anakonda 3. - Az ivadékkal tévéfilmre degradálták eme franchise-t. Persze nem állítom, hogy az 1997-es Luis Llosa rendezésében készült film egy hibátlan produkció lett volna, de a maga bugyuta hibái ellenére mégis szerethető alkotás született belőle. Továbbá azt sem állítanám, hogy a 2004-ben az Anakonda 2: A véres orchidea kijavította volna azon kisebb-nagyobb hibákat, amelyet az elődjénél fellelhettünk, de em... több»
Pocsék tévéfilmmé silányították az Anakonda harmadik felvonását Ha már az elmúlt napokban úgy döntöttem, hogy újranézem az Anakonda-franchise filmjeit, akkor hát nem maradhatott ki a széria feketelevese (amely a 2008-as Anakodna 3. - Az ivadék, és az egy évre rá érkező Anakonda 4: Vérvonal volt). Emlékeim szerint anno annak idején ezt az „alkotást" is megpróbáltam megnézni, de akkora csalódás volt (főleg az előző részeihez képest), hogy akkor ez nem ment. Most sok-sok évre rá, felvérteztem magam, de még így is kis híján elaludtam rajta. De hogy mi történt az Anakonda franchise harmadik felvonására, hogy ennyire pocsék lett? Hát az, hogy egyből az amerikai Sci-fi Channel tévécsatornájára gyártották, amely nagyjából minőség terén megegyezik a The Asylum-fi... több»
A több néha kevesebb Ha már az elmúlt napokban nekiveselkedtem az 1997-es Anakondának, gondoltam, miért is ne folytathatnám a hét évvel későbbi, Anakonda 2: A véres orchidea részével eme filmes szériát, ugyanis úgy rémlett, hogy eme felvonása még egészen elfogadhatóra sikeredett, bár utoljára évekkel ezelőtt volt szerencsém hozzá, tehát megérett egy újranézésre a Dwight H. Little rendezésében készült folytatás. Nézzük hát, hogy milyen is lett a film!
Az 1997-es első Anakonda-filmnek volt számomra anno annak idején egy kellemes kis bája, ami az újranézése során is megtalált némiképp engem, így a hibái ellenére is szórakoztatónak találtam. Na mármost évekkel ezelőtt, amikor először láttam jelen filmünket, már akko... több»
Anakonda, a folyók vérfagyasztó ragadozója Nem is oly rég még azon tanakodtam, hogy Hollywood miért mellőzi a horrorfilmek gyártása során a pókokat, hisz rengeteg emberből tud instant rettegést kiváltani eme ízeltlábúak (vagy ha készülnek is pókos horrorfilmek, akkor azok minősége valahol a béka segge alatt vannak). Ennek fényében gyorsan meg is néztem a Kiah Roache-Turner rendezésében készült 2024-es Sting című filmet, amely bár egy pillanatra sem lett egy erős alkotás, de azért messze túlszárnyalta a The Asylum-filmek színvonalát.
A napokban feltettem magamnak azt a kérdést, hogy ahogy a minőségi pókos horrorfilmekkel, úgy az értékelhető kígyós horrorfilmekkel sem nagyon találkoztam az elmúlt esztendők felhozatalából, pedig hát ha ... több»
Űrpók Sokan sokféleképp vélekedtek Kiah Roache-Turner 2024-es Sting című filmjéről (legtöbbjük leginkább negatívan), de szerény véleményem szerint azért voltak értékelhető pillanatai jelen produkciónknak. Elöljáróban be kell hogy valljam, hogy vagy az én figyelmemet kerülték el az elmúlt évek során az úgynevezett pókos horrorfilmek, vagy egyszerűen valóban igencsak a háttérbe lettek szorítva eme nyolclábú ízeltlábúak. Talán pont emiatt is örültem meg annak, amikor az idei év elején olvastam, hogy érkezik két efféle zsánerű alkotás is kis hazánkba, ráadásul ezek közül az egyiket (Vermines) be is mutatták a hazai mozik kínálatán belül, míg a másik (jelen filmünk), egy magyar steamingoldalon vált elé... több»
Vérbárányok támadása Nem feltétlenül állnak túl közel a szívemhez a horrorkomédiák, de néhanapján igazán jól tudnak esni egy horrorrajongónak eme kevert műfaj sajátosságai, és talán pont emiatt döntöttem amellett, hogy jó pár évre rá, újranézem jelen filmünket. Emlékszem, amikor a Budapest Film jóvoltából (valamikor 2008 tájékán) megjelent jelen filmünk DVD-n, két dolog miatt vettem meg akkor eme lemezt, az egyik, hogy akkora eszeveszett ostobaságként hatott a története (ugyan, ki hallott már vérbirkákról, akik embereket támadnak meg), hogy azt mondtam magamnak, hogy ezt látnom kell, míg a másik érvem a lemez beszerzése mellett az volt, hogy egy új-zélandi filmről beszélhetünk vele kapcsolatosan, ami a legtöbb e... több»
Csak egy átlagos világvége utáni film Mindig is kedveltem a posztapokaliptikus tematikájú filmeket, ugyanis egy egészen egyedi hangulatvilágba képes berántani a nézőjét. Nos, a Douglas Aarniokoski rendezésében készült 2011-es The Day (a magyar fordításban ismét kreatívak voltunk, hisz mennyivel hangzatosabbnak tűnhet A végzet napja filmcímként, mint az eredeti The Day), valahogy nálam a két szék közé esett. Jelen produkciónk szinte hemzseg a kisebb avagy nagyobb hibáktól, de valahogy mégis képes volt nézetni magát, de vajon elsősorban csak amiatt, hogy hátha kapok némi kis történeti morzsákat arról, hogy vajon mi is mehetett annyira félre a világunkban, hogy a szereplőinknek ennyire küzdeniük kell a mindennapi túlélésért? Maga a... több»
Egy feleslegesen újrahasznosított Stephen King-adaptáció Valamikor a 2024-es esztendő elején megnéztem a Stephen King Néha visszatérnek című novellájából készült filmváltozatot, és ha nem is voltam elragadtatva a látottaktól, de egy átlagos szintet azért elért nálam a Tom McLoughlin rendezésében elkészült film. A napokban viszont a kezem ügyébe került az 1996-os Adam Grossman rendezésében készült Kárhozottak című film, és hát mivel már elég rég láttam eme produkciót, így gondoltam, pont itt lenne az ideje annak, hogy felelevenítsem az emlékeimet vele kapcsolatosan, hisz alig emlékeztem már belőle bármire is. Miután újranéztem jelen filmünket, nagyjából már tudtam is azt, hogy miért voltak ennyire halványak az emlékeim eme filmmel kapcsolatosan.
Vé... több»
Ha eljön a pokol érted Vannak olyan rendezők, akiknek ha meghallom a nevét, nem tudok másra asszociálni velük kapcsolatban, csakis a kedvenc filmes műfajomra, mégpedig a horrorfilmekre. Jelen filmünk rendezője, Sam Raimi is egy ilyen rendező az én szememben, még úgy is, hogy más műfaji produkcióban is már letette azt a bizonyos névjegyét (elég csak, ha a klasszikus Pókember-trilógiára gondolnunk, vagy a 2013-as Óz, a hatalmas című filmjeire), de számomra mindig is az a rendező marad, aki 1981-ben egy olyan horror klasszikust teremtett meg, mint az Evil Dead - Gonosz halott. Nem ok nélkül hozom fel az Evil Dead című filmet jelen produkciónk kapcsán, hisz a 2009-es Pokolba taszítva sok esetben emlékeztetett engem Sa... több»
64 Beteg (2022)
Miután szinte az egész világot térdre kényszerítette a 2020-ban világjárvánnyá minősített Covid, rövid időn belül számos film készült a betegség eredetéről, lefolyásáról és a hatásairól, amit szinte mindenki a világon megérzett. Elsőként dokumentumfilmek formájában találkozhattunk azzal, hogy milyen hatásai voltak az emberek mindennapjaira a világon végigseprő járványnak, de csakhamar a szórakoztatóipar lehámozta magáról e témával kapcsolatban a dokumentumfilmes zsánert, és jó pár más műfajú produkciónak is szerves részét képezte eme világjárvány. Bevallom, láttam már korábban egy-két olyan horrorfilmet, amelyben feltűnt a covid-járvány, de azon alkotások leginkább amolyan ZS kategóriás, ava... több»